B. Tomos Hajnal: Csigaházban
Abban a korban vagyok,
amikor már nem fér el
mindkét talpam a földön,
egy ideje csak fél lábon
ácsorgok,
mint vándorláshoz erőtlen gólya –
lassan már csak időárkolta-magamban
lesz helyem,
beszorulok testem,
koponyám csigaházába.
Ki szólít?
Semmit sem hallani,
talán csak fáradt gondolataim
cseperésznek,
– félig befagyott csiganyál –
Pusztai Péter rajza