Bigonya: Cseke P. Péter (1974)
Életmentő felirat
Iván belépett a kocsmába, bent doh és pálinka szaga keveredett. Mindez nem érdekelte, ő Máriának kellett átadjon egy üzenetet. Mária pultoslányként dolgozott, már három és fél éve. Ivánt ez sem nagyon érdekelte, ő csak hírt hozott. Várnia kellett, mert ketten éppen rendeltek, mindketten sört, korsóban, jegesen, kevés habbal, mindezt vidáman. Ivánt még ez sem érdekelte, ő csak hírt hozott, no meg dohányzott. Szívta a szűrőst, az olcsóbbikat. Azelőtt szűrőnélkülit szívott, de mióta az orvos eltiltotta a dohányzástól, ő áttért a szűrősre.
A két előtte levő fizetett, ő még szívott egyet, a cigarettát áthelyezte a szája bal sarkába, balra döntötte a fejét enyhén hunyorítva, hogy óvja valamennyire a szemét majd rövid, tömör füstfelhőket eregetve szólalt meg rekedt enyhén orrhangon:
– Anyád üzeni: kell egy kötés retek is, meg olaj.
– Köszönöm Iván!
Azzal Iván kiballagott a kocsmából. Az ajtó nyitásakor keletkezett huzat szembe fújta vele a saját füstjét. Ivánt ez sem érdekelte, a járdára dobta a fél cigarettát, majd jobbra fordult és elindult hazafelé.
Bubu, a kartonlakó ennivalót keresett az útszéli kukában, ma gyenge nap van, gondolkozott hangosan, közben szívta a fogát, vasárnap!, ilyenkor kevesebben járnak az utcán, kevesebben esznek az utcán, tehát kevesebben dobják el a maradékot az utcán! Sebaj, holnap hétfő, dupla adag!
A kocsmához érve bekiabált.
– Maradék?
– Nincs Bubu, majd holnap!, válaszolt Mária és mosogatott tovább.
– Jó! – Megfordult, felfedezte a még füstölgő csikket. – A mindenit, nyeremény!…
Lehajolt, de az étlenségtől kiszédült az útra.
Iván csattanást hallott, meg dudálást, és nem tudta, hogy ebben a helyzetben, egy dologban: bűnös. Nem olvasta el a cigarettásdoboz oldalát:
„A DOHÁNYZÁS ÖL!”
Szerkeszti: Bölöni Domokos