Semmi nem létezik a valóságban,
mi előbb nem volt, mint titkos gondolat.
A kettő között elég hosszú az út…
töprengek is rajta én, bizony, sokat.

A gondolat kell, de tettet nem jelent,
az olyan csak, mint a földbe hullott mag:
egy ideig tétlen, nem is tudnak róla,
csak akkor kezd élni, ha rásüt a nap.

Milyen sok szent érzés, nemes gondolat
vár kikeletre a kőszívek alatt
abban a reményben, egyszer szárba szökken:

kellő időben szó lehet belőle
s vers – nagyon sokan felhevülnek tőle;
mint szabad madár – ide-oda röppen.

2015. október 10.

A szerző nemrég megjelent, Isteni parázs (123 szonett) cimű kötetéből