Mindenki egy-egy létrafokon ücsörög. Talpunk alatt egy kopasz, szőke vagy éppen frissen nyírt fej, fölöttünk a szolgálatos főnök talpa. Aztán újabb létrafok és ismét talpak. Bámulunk lefele a ránk osztott hézagon. Én például óriásnak látom az alattam áthaladó elefántot, akár végig is simíthatnék a tomporán. De a fölöttem álló huszadik, harmincadik főnök talán csak egérnek saccolja. A legfelső létrafokról semmit sem látni. Ott ücsörög a legnagyobb főnök. Reggel, ha kopasz (szőke vagy éppen frissen nyírt) fejét sorozzák a napsugarak, az sincs, akitől megkérdezze: hány az óra?