Az opera, születése óta, többször is válságba került. Amit hivei nehezen vallanak be. Szerintük csak az operába járó közönség esett válságba, akit emiatt nem ártana időről időre megnevelni, hogy ne csak elfogadja, de rajongva értse is, hogy miért énekelnek órákon át javakorabeli férfiak és nők egy nyilt szinpadon, mindenféle maskarában, nem egyszer egymás szavába vágva, legtöbbször érthetetlenül, két párbaj, esetleg verekedés között, netán egy pompás gyilkossággal fűszerezve. Személyes tapasztalatunk, hogy ha nem ismerjük az énekes darab cselekményét, akkor képtelenek vagyunk követni a cselekményt, és csak ülünk a nézőtéren, mint a szamarak… Ezen a válságon billentenei át Demény Péter Fecebookon egyre népszerűbbé váló sorozata, az Operamesék. A szerző a sorozatban tömören összefoglalja egy-egy népszerű opera tartalmát, amit nem árt megjegyezni, mielőtt az ember felkerekedik és beül az operaelőadásra. Az első operakivonat:

A kékszakállú herceg vára

(Zene: Bartók Béla, szövekönyv: Balázs Béla)

A herceg minden nőt hazavisz a várába, és ott jól megöli. Az aktuális egy Judit, ki nevénél fogva arra predesztinált, hogy fejét vegye a férfinek, itt azonban nomen non est omen, inkább saját magára nézve rossz ómen. Különben mit lehet tenni egy olyan szereplővel, aki minden könyörgés ellenére is kinyitja?! Polgár László legyen a talpán, aki tovább tűri, mint ameddig tűrheti, hogy a mindkét nevükben kétszótagos két másikát is idecitáljam.