Zsidó Ferenc: Svejk legutolsó feljegyzése
A srapnel tőlünk nem messze csapódott be. Felkavarta a port és a kedélyeket. Az őrállásból majdnem egykedvűen néztük az eredményt. A következő lövésből szinte faszoltunk mi is.
– Csak tudnám, honnan van annyi lőszerük?! – kezdtem átkozódni, de nem tudtam befejezni, mert megtelt a szájam. Hogy mivel, nem lényeges. De mégis, mert ki tudtam szedni egy darabban: csak egy rongybaba feje volt. Ahogy szabadnak érezte magát kényelmesnek mondható helyén, azaz a számban, nyelvem nyomban felpördült:
– Te mit kaptál?
Társam süketen bámult rám, nem válaszolt.
– Mi van, hangtompítót nyeltél?
Úgy tűnt, nem, mert végre megszólalt: – Nem érzem a füleimet!
– Igen, az enyémek is eléggé lefagytak – így én.
– Te, én azt hiszem, megsüketültem – mondta fejét rázogatva.
Tudtam róla, hogy van egy kis hajlama a túlzásra, tán azért is szerettem annyira.
– Nem baj, na, elmúlik – csitítottam hát félresikerült anyaisággal, s közben nekiláttam a ténymegállapításnak. Hosszasan belebámultam fülébe, amitől nem lettem okosabb, s gondolom, ő sem hallott jobban tőle. Aztán könnyedén kijelentettem: – Á, semmiség!
Ebben a pillanatban újabb csattanás remegtette meg bennem a jóindulatot, megzavarva ténykedésemben. A lövedék – mindent vagy semmit alapon – hóna alá kapott egy házat, valószínűleg meglepődött a súlyától, s beleesett egy gödörbe, amit azóta bombakráternek neveznek.
Azt hiszem, a ház tulajdonosa is meglepődött volna az eredményen, ha kilátszik a feje a tetőgerenda alól. Így viszont nem tudott hangot adni megdöbbenésének. Ahogy elnézem, annak a kislánynak is lett volna néhány keresetlen szava az esettel kapcsolatban, de túl hamar szakadt le a keze, s rendes kislányok jelentkezés nélkül nem beszélnek.
Valami nedvességet éreztem a nadrágomon. Biztosan kiömlött a víz a kulacsomból, gondoltam. Odanyúltam: melegséget éreztem. Jó, jó, kiömlött nyavalyás kulacsom tartalma, de mitől forrt fel?!
(…)
Ezt nem lehet bírni tovább idegekkel. Gatyával sem.
(Forrás: RMSZ / Színkép, Szabad szombat, 1999. július 3.)
Pusztai Péter rajza