Weimarban ugye, megtekinti a turista Goethe és Schiller kettős szobrát. Azt, amelyik a városi szinház előtt áll, pontosan úgy, ahogyan azt Boér tanárnőtől tanultuk. Utána, mert a turista is megéhezik, a sarki önkiszolgáló az irány. illetve Anyu bemegy vásárolni, Apu a fiúval előtte várakozik. És bámul.
Nem messze az üzlettől, de már a sétálóutcában egy délamerikai gitározik, utcai muzsikus, amilyenből féltucat minden európai nagyvárosban van, csomagolna össze, de ahogy mellé szegődünk, belekezd egy újabb nótába. Echte német érkezik akkor, leszáll a bringájáról, a falhoz támasztja a járművet, majd az indián felé fordulva rámutat arra. Mozdulata félre nem érthető: vigyázzon a kétkerekűre, mig ő távol van.
Pár perc múlva újra ott a szőke, zsebében kotorász, bedob egy pénzt a járdásra kitett kalapba. Felpattan a bringára, ám mielőtt elkarikázna, a bicikli felé bök az ujjával. Hogy nyilvánvaló legyen, miért adta a pénzt.

Forrás: Lenolaj.hu