Hol volt,hol nem volt, volt az utolsó szoba, ahová nem szabadott bemenni, de a gyermek csak oda akart legalább egy kicsit-kicsit belesni.
Talán mindenki átélte, nem csak a mesében, az izgalommal teli vágyat, hogy átlépjen egy tiltott küszöbön…
A kert végében volt egy omladozó ház. Ne menj a közelébe – intette édesanyja.
Minden reggel az volt a nagy kaland, hogy lement a kert végébe nézni a házat. És egyszer csak megtörtént a csoda. Belépett, szemét erősen behunyta, lapult, kevés meszes permet percegését hallotta. Ha én vagyok a fal, az nem omolhat rám – gondolta.

Moccanatlan áll,
nyirkos fal öleli át
szivárványfénnyel.