Valamivel több mint négy esztendő telt el azóta, hogy 12 év börtönbüntetés letöltése után a Viszkisként ismert Ambrus Attila, az elhíresült magyar bankrabló kilépett a börtön kapuján és először szólalt meg az RTL Fókusz Plusz műsorában.
Bárhogy is nézzük, ritka pillanat volt az. Úgy éreztem, ha akkor a közelében vagyok, biztosan fizettem volna neki egy whiskyt, már csak a hecc kedvéért is, de útjaink nem találkoztak.
Így hát a közvéleménnyel együtt tudomásul vettem, hogy jó magaviselete miatt a rá kiszabott 17 esztendőből sikerült ötöt leütnie a csíkszentléléki születésű bankrablónak, aki 1967-ben látta meg a napvilágot,s alig másfél éves volt, mikor édesanyja elhagyta. Szerencséje, a nagymama tíz éves koráig maga mellett tartotta, utána egyik nagynénjéhez került. Néhány apróbb-nagyobb zűr után 1988-ban Magyarországra szökött, s miután az Újpesti TE hokicsapatában lett kapus és raktáros, „szabadidejében” elindult az elhíresülés útján – az alvilági bankszakmában.
Rablásai előtt mindig felhajtott egy-két pohár whiskyt…
Tetteiről hamarosan szenzációsabbnál szenzációsabb hírek keringtek, a magyar rendőrség nagy erőkkel kezdte körözni és üldözni. Egyszer sikerült elfogni, de titokzatos módon megszökött börtönéből. E fegyvertényéről részletesen olvashatunk egy 2000-ben megjelent könyvben (Gyuricza Péter, Kardos Ernő: A Whiskys szökésben avagy a szabadság fogságában, ARABESZK kiadó), mert a Viszkis részletesen elmeséli annak minden titkát és módját.

„Azzal kezdtem a napot, hogy megborotválkoztam, de a bajuszomat meghagytam. A legtöbb fényképen szakállasan néztem ki, tehát ha csupasz arccal közlekedem, kisebb a valószínűsége, hogy bárki is fölismer. A borotvát a kabát zsebébe süllyesztettem, mert a későbbiekben is szükség lesz rá. Két rend ruhát öltöttem magamra. Ez a módszer éveken át bevált. Mikor rabolni indultunk, mindig két szerkó volt rajtam. Most egy sortra rávettem a farmert. A Police feliratú pólómra felhúztam egy hosszú ujjú inget. A hasamra jó szorosan föltekertem a kötelet. Bármennyire figyelt az emeleten az őr, nem vette észre. Ami pénz nálam volt, betettem a tornacsukámba, de a menésben egyáltalán nem zavart, hogy több ezer forinton járok. A két csavarhúzót a farmerzsebbe süllyesztettem. Ugyan a csavarhúzó fele kilátszott, de az inget ráengedtem, így közelről nem lehetett észrevenni.
A csavarhúzókat azért vittem magammal, hogy ha ki kell az irodaajtót vagy a rácsot feszíteni, akkor legyen mivel, illetve hogy az ablakon lévő rács csavarját kiszedjem. Korábban lemeóztam az ablakon a rácsot, úgy saccoltam, hogy lazán, kézzel le lehet kapni. Nem csaphattam nagy zajt, mert ugyan simán be lehet rúgni az ajtót, de az zenebonával jár, ezért a finomabb és halkabb módszert kellett választanom. Nagyjából mindent magamhoz vettem, most már, bármelyik pillanatban szólhattak, hogy séta.”

A kocka tehát el volt vetve. Minden készen állt: cellatársától nem búcsúzott, mert úgy tartják, odabent a búcsú olyan, mint egy kicsit meghalni. Viszkis pedig élni akart. Nagyjából minden az eltervezett szerint haladt. Viszki azt is elmondta: a legnehezebb helyzetben mindig marhaságok jutottak az eszében. Akárcsak most is:

„…Legalább 6 méter hibázott a landoláshoz. Nem érdekes, ugrom. Úgy saccoltam, több mint húsz métert kell leereszkednem. Ha ebből a magasságból lepottyanok, nem sok marad belőlem. Annak is megvan az esélye, hogy a kötél nem bírja, és akkor írhatják a sírkövemre a következő szöveget:

Itt nyugszik Leski,
aki a sírból les ki.
Nem kell neki túrós csusza,
ő már rég a földbe csusza.

… Mielőtt a kötelet a fűtőtesthez rögzítettem, ez a kis rím jutott eszembe. A kötelet leeresztettem az ablakból. Az utcán alig jártak. Ez pont jó. A velem szemben lévő épületből egy nő folyamatosan nézett. Különösebben nem érdekelt, ugyanis amíg értesíti a zsernyákokat, addigra már messze kell járnom. Kimásztam az ablakba, még egy utolsó pillantást vetettem a mélybe, nem vagyok vallásos, de keresztet vetettem, és elkezdtem ereszkedni. A kötél ahhoz túl vékony volt, hogy kapaszkodjak, ezért lassan csúszva haladtam. Néha megálltam egy szusszanásnyi időre. Addig nem volt probléma, míg a magam eszkábálta kötélen másztam. Akkor lett gáz, amikor a műanyag hosszabbító kezdett beleégni a tenyerembe. Igen ám, de ha innen ugrom, életem végéig nyomorék maradok, és ez a jobbik eset. Bármennyire izzadt a tenyerem, addig csúsztam, amíg a hosszabbító véget nem ért. Ajjaj, most már ugrani kell! Lenéztem, még mindig volt vagy hat méter a betonig. Elengedtem a drótot, és zutty! Ugyan talpra érkeztem, de esés után tudtam hogy mind a két bokámnak annyi. Korábban is gond volt a bokáimmal. A tenisztől meg a focitól már annyiszor alám fordult, csoda, hogy a szalagok eddig nem szakadtak el. Éreztem, hogy mind a két bokám elkezd dagadni. Szerencsére tudtam járni, igaz, ezt nem lehetett járásnak nevezni. Úgy sántítottam, mint a cigány lova. Ez még hagyján, de a kezem is tropára ment. A műanyag szar beleégett, ömlött a vér, szóval nem nyújtottam épületes látványt. De a lényeg, hogy kint vagyok a Fő utcán.”

Mindez 1999. július 10-én történt. Mint tudjuk, a magyar rendőrség nagy erőkkel kereste, végül elcsipte – a magányos rablónak esélye se volt. A Viszkis történetéből gyorsan legenda lett. A bűnüldözési oldalon ez a tétel nem éppen kevés: az az idézett könyv adatai szerint a következő főbb tételekből áll:

* A nyomozásban részt vett: 42 nyomozó 16 közrendvédelmis titkosrendőrök terrorelhárítók több száz
egyenruhás rendőr
* Technika: 2 helikopter 7 személygépkocsi 10 TETRA rendszerű rádió 6 szolgálati mobiltelefon
* A nyomozás során: 216 ember életét térképezték fel 237 közérdekű bejelentés érkezett 237 bejelentés
alapján nyomoztak 10 embert folyamatosan figyeltek 30 objektumot szemmel tartottak 3402 dokumentumot
fogalmaztak 71 416 kilométert autóztak 108 napot nyomoztak 1 123 liter ásványvizet ittak meg 36
kilogramm kávét főztek 3223 órát túlóráztak 1650 képet készítettek 16 tekercs faxpapír fogyott 252 000-szer
telefonáltak
* A nyomozás 30 000 000 (azaz 30 millió) forintba került.
És utána jött a 12 évi koszt-kovártély…

Ambrus Attila ma szabad ember. A székelyföldön él, fazakassággal keresi a kenyerét, a napokban interjút adott a Hargita Népének. De erről holnap…

A Viszkis – Ambrus Attila – fazakassátra a gyergyószentmiklósi vásáron. 2016 / Fotó Jánossy Aliz

(Folytatjuk)