Gergely Tamás: KÍNA

Amikor ”visszafele”, az elmúlt időkön gondolkozom, néha nem értem, hogyan történt az, ami történt. A Tanácsköztársaság például. A mohácsi vész. Szeretném megfejteni azok gondolatát, akik aktív részvevői voltak az eseményeknek. Az utóbbi húsz-harminc év hozzásegít, magyarázattal szolgál ahhoz, hogyan történik a történelem. A Berlini fal, a két Bush háborúja (attól nyög a mai modern világ), Afganisztán helyzete külön. Most itt van, egy kisebb, de nagyobb eset: Észak-Korea. Illetve az igazi kérdés: Kína hogyan gondolkozik.

Az világos, hogy Kína meg akarja tartani Észak-Koreát ”ütközőnek”. Vagyis, hogy ne legyen határos egy kapitalista Koreával, főként ne Amerikával, amelyik egy kapitalista Koreát pártol. Mi ”itt, Nyugaton” úgy képzeljük el, hogy Kínának érdekében állna egy nyitottabb Korea, mely hasonlítana Kína dél-keleti tartományához. Vagyis egypártrendszer, de a gyakorlatban piackapitalizmus. Ám úgy tűnik, Kínának kisebb baja is nagyobb annál, hogy mi történik Phenjanban. A nagyhatalom meg akar maradni nagyhatalom minőségében, sőt, egyre inkább diktálni a régióban, továbbá a vezetőség még inkább gazdagodni óhajt. Azaz nem akar rendbontást semmilyen szinten. És nagyhatalom. Vagyis a világ szája nem érdekli. Se az éhező többmillió koreai, még a hozzájuk átszökőket is visszaadja. Ha egyiket-másikat megtűri, csakis azért, hogy az egyke-poltika áldozatai jussanak feleséghez…
Az utóbbi időkben azt olvashattuk a nyugati sajtóban, hogy azért Peking nyugtalan az észak-koreai politikai helyzet miatt. Már azt hittük, levette a kezét a Kim-klánról, ahhoz, hogy most olyan hírek jöjjenek, hogy a szankciókat Észak-Korea ellen Kína miatt nem érvényesíthetik, hogy a kínai vezetést még Kimék atomfegyver-kísérletei sem zökkentik ki a nyugalmából.