SZINKRONIZÁLVA

„Holt csillag képe suhan át
az égen lassú ívben.
Míg volt: nem látták sugarát,
ma nézzük, noha nincsen.”
(Eminescu)

Jelenétől jelenemig
(ott-múlttól itt-jövőhöz)
fénysebességgel érkezik
egy kozmikus időköz,

amely e két véglet között
sehol-soha jelenként
szinkronizálva tér-időt
szemem tükrében elfért.

Ha kivonom e két külön
történést („önhibám” ez),
ami eredménynek kijön
űr-tudathasadás lesz,

tehát mindenség-szakadék
vetül a retinámra,
hogy én mint pillanatnyi kép
lehessek árva társa:

kezdetből-végből összefont
betűk rajzolta sírja.
Felváltva pulzáló valónk
ég-végtelen pupilla:

farkasszemet nézünk, hiszen
létem nemléte léte
és általa is létezem
ki tudja, hogy mi végre?

2006. április 5.

HÚSVÉT

Falvaink lélekként térdepelnek
sárkányvad felhők alatt fohászhoz.
Hódoljunk „őszirózsás” szineknek?
Negyvennyolc és Ötvenhat kiátkoz!
Nem csalárd szó és nem lobogó hí;
föltámadtak Krisztus Stációi.

2006. április 13.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ