Kocsis Francisko fordításai erdélyi magyar versekből
DSIDA JENŐ
Poştaş bătrân la marginea oraşului
(Öreg postás a város végén)
Bătrânul poştaş
merge spre casă.
Cu lumina chindiei pe faţă.
Nimeni nu i-a dat un sfanţ
sărmanului nici azi.
Deşi ştiu că fata-i e tare bolnavă.
În colb,
două stele mari:
lacrimile sale, două.
*
Az öreg postás
haza tart.
Arcán alkonyi fény.
Borravalót ma sem kapott
sehol szegény.
Pedig a leánya nagyon beteg.
A porba
két nagy csillag:
két könnye pereg.
Ceaiul de seară
(Esti teázás)
Ornicul de veche artă bate,
încă ţes păianjeniin tavane.
Pe fruntea ta zace tristeţea,
a tăcutei, tristei vădane,
ce tot sempuţinează ca luna
la cea fost gândind întruna;
tremură lângă focul scrumit
cu gândul la cel ce a murit,
lângă lampa verde, cu uriaşă umbră,
până îşi bea ceaiul, de una singură.
Şiatunci vin eu. Sandalele,
când intru, nici nu foşnesc.
Fără sunet se mişcă şi clanţele,
pozele cu groază mă privesc.
– Beau şi eu un ceai, dragă,
spun cu voce moale şi blândă.
Jarul scrumit zbucneşte în flăcări.
Şin cuier liniştit mianin,
lângă şapca ta albastră,
strălucitorul nimb divin.
*
Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
ki fogyton véknyul, mint a hold,
mert arra gondol, ami volt
s hunyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondul, aki holt,
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
magányosan, csendben teázik.
S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, mikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
– Én is teázom, kedvesem… –
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.
Spre unde zboară?
(Merre száll?)
Lucind cântă pasărean cer
umbra neagră fuge pe lunci
sus ard două aripi mov
jos umbrai ca cenuşa sub tuci
Viaţai legată de ţărână vai
veşnic trist alean e zborul
şin vecii vecilor în van
fuge pe pământ piciorul
Undeva sus ard aripi mov
jos cruntă umbrăn alergare –
mămpiedic şi tot mă rănesc –
departe departe spre zare
O spre unde zboară cântul
şiacel înger strălucitor?
ale cărui aripi mov lucesc
a cărui umbră sunt la zbor.
*
Madár zeng s villan az égen
fut árnya sötéten a réten
fent tűzben két lila szárny ég
lent hamuszürke az árnyék
Röghöz tapad életem – ó jaj
szállni be bús örök óhaj
örök de örökre hiába
embernek földön fut a lába
Valahol fent két lila szárny ég
rohanok mord és hideg árnyék
botladozom magam összesebezve
messzire messzire – messze
Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak az árnya vagyok.
Kocsis Francisko fordításai
(Forrás: Efectul admiraţiei. Poeţi maghiari din Transilvania. O antologie de Kocsis Francisko. Ardealul, 2006)
Pusztai Péter rajza