Kinyújtózom:

A fölszabadulás bizseregve feszül bennem, mint ruganyos húr
A homlokom ott hűsíti valahol az Indiai óceán ezüst tüköre,
a talpam valami bolondos fűszál csiklandozza
egy angliai mezőn.
Csak felkönyökölhetnék:

fejem átszakítaná az égbolt függönyét, mint egy üde hártyát,
hajamra csillagok ezere tapadna üde porként,

csak felkönyökölnék…

Ernyedten ejtem az ujjam a földre.

Ki ér a körmömig?…
Ki és a körmömig,
ki ér a körmömig, tudjátok-e?
Én magam sem érem föl magamat;
százezer megmászhatatlan sziklacsúcs vagyok,
százezer meghallhatatlan harsona,
százezer lenyűgözött óriás!…

Fekszem.
Angliától az Indiai óceánig
ki ér a körmömig, a körmömig?…

Forrás: Összes versei. Magyar Elektronikus Könyvtár