Csata Ernő „végtelen ösvényei”
Az új könyv mindig öröm: Csata Ernő műfordítás kötete annál inkább, hiszen számos darabja a Káfé főnixen is napvilágot látott, archívumunk értékes darabjai. A szerző engedelmével a napokban fellapozhattuk a könyv egy virtuális példányát, s mindjárt az elején az alábbi bevezető sorokat olvashattuk a fordítótól:
A költemények mindig végtelen ösvények: nem tudni, honnan jönnek, és azt sem, hogy a jövő kifürkészhetetlen távolába meddig vezetnek, hol érnek majd véget, mikor vesznek bele végleg a könyörtelen feledés homályába.
A műfordítások (kölcsönsorok) szintén végtelen ösvények, bár más nyelvű népeké, mégis nagyon hasonlítanak a mi ösvényeinkre. Mindannyian a Föld-bolygó lakói lévén, a hasonló környezettel vívott harcukban, hasonló életélmények és élettapasztalatok nyomdokain járnak, melyeket közülük a külvilágra érzékenyebbek ugyanúgy végigtaposnak újra meg újra, és művészetükben mesterien megörökítenek.
Tisztelt olvasó, a Végtelen ösvények kötet nagyszerű költemények műfordításait tartalmazza, román és francia kiváló költők műveiből. Ezek a végtelen ösvények, Isten tenyerén, ha nem tűnnek végleg a semmibe, elvezethetik a különböző nyelvű népeket egymáshoz, rácsodálkozni mások gyönyörű értékeire, ha nem, akkor lehullunk mindannyian a szürke porba.
A kötet tartalomjegyzéke:
BARBU, ION
Az őstojás
Kriptokirály és lapp Enigel
Csigagyűjtés
BLAGA, LUCIAN
Éva .
Én nem zúzom szét a világ csodakelyhét
BLANDIANA, ANA
Kellene
A költők bárkája
Esővarázslat
BOLDEA, IULIAN
A költő
CĂRTĂRESCU, MIRCEA
Mikor szerelemre vágysz
A seb
Egy művésznőnél
Te, Nichita
Bacovia stílusában
DINESCU, MIRCEA
Az aranygyapjú
Az őszi tárlat
Bús ének
Állomás a mezőn
Tánc
A bohóc feltámadása
Interjú
Az öngyilkos szomorú eltérítése
A hordó elégiája
Levél Mihail Bulgakov úrhoz
Az elmenő balladája
Vigyázz
Isten-Őrizz
Az álnok halott
Kioltott lámpa éneke
Adjatok a konyhaasztalnak is egy esélyt
A zseb éneke
Ajtó halottal
Genezis fellebbezés
Részegülés Marxszal
Pilátus – az ember
Sótlan vacsora
A halál felmászott
De rerum naturae
Húg és báty
Dodeskaden
Egy meghatározás születése
Az esti sorakozó
DOINAȘ, ȘTEFAN AUGUSTIN
Gyorsfénykép
Az ezüst agyarú vadkan
A körzős ember
EMINESCU, MIHAI
Bércek ormán
Sok álmos madárka
Az éj rejtélyei
A csillagig
A tó
Az Esthajnalcsillag
Agyő
A vágy
Halkuló éjeken
Ó, ne menj el
Angyal és démon
Ama sok száz árbócosból
Az ifjú korruptak
LABIȘ, NICOLAE
Az első szerelmek
Az idő földrajza
A mélységek szelleme vagyok
Harc a tehetetlenséggel
Anyám
Befejezés
Az őz kimúlása
Szerettem
Vágy
Elfeledtem
MINULESCU, ION
Annak, aki hazudik
A kulcs románca
SORESCU, MARIN
Sakk
A freskó
Ádám
Szimmetria
A ház kígyója
A talány.
A karika
Nudizmus
A hegy
Verseny
Könyvelés
Égi létra
STĂNESCU, NICHITA
A vers
A kandúr balladája
Önarckép
DE LAMARTINE, ALPHONSE
Invokáció
Egy könnycsepp (vagy Vigasz)
Az ébredő gyermek himnusza
Az ember.
LAFOURGE, JULES
Vasárnapok
A nizzai Notre-Dame orgonistájának kesergője
A szerelem könyvébe
Hófehér virágok
Az antológia 2016-ban jelent meg a Juventus Kiadó gondozásában. A kötet végén hasznos tudnivalók olvashatók valamennyi szerzőről, illetve a műfordítóról is.
Stefan Augustin Doinas: Gyorsfénykép / Instantaneu
Kedvelem a fényképeket – amikor
átváltoznak tigrisekké: mindegyik
szájában jókora idő.
Mi úszunk – a szemükben: nevetve,
nagy és fényes mozdulatokkal
a virágos ég alatt…
De alant
A véres, árny nélküli víz
máris a sötét örvénylésbe visz.
Marin Sorescu: Nudizmus / Nudism
Iszapot hordok egy vederrel
A nudista nőknek.
Fiatal koromban jobb véleményem volt
A nőkről;
De valaki ezt is kell
Csinálja.
Ők már nem tartanak tőlem,
Úgy hívnak, „aki az iszapot hozza”
És elvannak a nudizmusukkal.
Lényegében már engem sem érdekel,
Úgy hívom őket, „az iszapozó nők”
És én is elvagyok magammal.
Néha rám jön hirtelen
Egy jó káromkodási vágy.
Az istenit, te élet,
fiatalság,
öregség,
boldogság,
szerelem,
házasság,
Te ideál,
S ezek az istenek
átvarázsolódnak jó minőségű iszappá.
Mindenesetre a nők jónak találják
És rákenik magukra.
Mircea Dinescu: Sótlan vacsora / Cină fără sare
Vásárolj egy újságot, és a jobb kezed vágd le,
mikor Neculce krónikájába buldózerrel mennek be,
vagy várd meg, várd meg, várd meg,
míg karjaidban egy édesebb kenyér megkel.
A buszoknak mintha bibijük lenne
vagy rühe,
napl átcserélném szekérre,
tán parázs ég,
este tömjén füstje,
reggel málé.
A kantinokban, mint villamos zaja, a csilingelő kanálé,
s az áldott bróm bűze száll a csészék felett.
A lefolyócsatornák alatt lánykacajától
megrázkódnak a téglaoszlopok.
Onanizálóktól marad terhesen a hold,
a trombiták combjának simogatásától.
Egyél te is egy levest az első állomásig,
olyan tiszta, hogy a báj is átlátszik,
és a jólét.
Jöjj halál, és hints ránk sót még.
Csata Ernő fordításai
Pusztai Péter rajza
2016. szeptember 18. 08:46
Őszintén örülök és gratulálok Csata Ernőnek.Látom, Dinescu uralja a pástot, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen már a Káfén eddig megjelent magyaritásokból következtetni lehet, hogy -kortárs román költészetről lévén szó – alighanem ő a forditó kedvence.
2016. szeptember 18. 09:11
Köszönöm Hajnal!
Igen, Dinescu egy különös figurája nemcsak a kortárs román költészetnek, de a román közéletnek is, ez a verseiben is tetten érhető, ahol kellemesen keveredik a népies az urbánus jegyekkel. Nyelvezete viszonylag könnyed, néhol tájszólásokkal tűzdelve, többnyire szabadverselésben írva, nem nehéz fordítani.