(naplójegyzet)

Ideiglenesen vagyok a földön, a vonalak a tenyeremen jelzik is ezt az állapotot. Zsugorodnak ráncaim, a tárolóban helyet kaphatok. Addig még akad tenni valóm bőven. Sutba dobom panaszaimat, és beállítom a naptárt. Szorít a felelősség. Felelősség a művészettel szemben az elkezdett munkáim befejezése érdekében. Kopogtat az élmény, jelzi, hogy szabad a játék. Repülhetnék, de fogynak perceim, s mintha megfeneklett volna a költészet is. Foglya vagyok a művészetnek. Nincs menekvés, lassan, lassan a vízszintes út is járhatatlan lesz. A tárolóból kifolyt a szemét, alamizsnát kér. Elherdált szépségek birkóznak ócska kacatokkal. Sok a kérdés, valamennyire ki tud megfelelni. Bármilyen helyzetben megtalálhatjuk a magunk boldogulását, még akkor is, ha harcba keveredünk, mint a szép a rúttal. Az öröm és a bánat együtt járnak. Szorít a felelősség. Tovább taposom saját utamat. Kitaposott nyomokon járok, így még nagyobb a felelősség, még akkor is, ha hullnak emlékezetem könnycseppjei. Terebélyesedik az időemlék a változtatásokat beleértve. Mutatis mutandi! Magasba emelem ecsetem, s a kárpótlás igényével teszek eleget küldetésemnek. Doppingolok és viszonyulok. Nem vallatom a múltat, a jövőbe nézek. Talán ez lenne az erőpróbatánc.

(2016. szeptember 18.)

Forrás: Vár-Lakhttps://var-lak.tumblr.com/