Vöröss István: Lámpás

A bokrokon lágy lámpa fénye süt,
s a bokrokon az este bánata.
De máskülönben árnyék mindenütt.
Föl-fölsikolt a violák szaga.
Így hűs neved, – holt avar tavasza –
mint őszi szélben, lelkemen bolyong.
Fáradt pille ő, nem talál haza,
mert ősz van már, s lehullott mind a lomb.

Forrás: Összes versek. Magyar Elektronikus Könyvtár

2016. szeptember 23.