Napéjegyenlőség volt. Délután negyed öt körül sötét felhő mögé bújt a nap és olyan fényes körvonalat adott a szürke masszának, mintha a láva éppen kicsordulna valamelyik izlandi odvából. Mégis, mindezeken túlmenően, az egész jelenség olyan volt, mint egy tisztességes istenábrázolás; még a sugárnyalábok is kivetültek. Aki nézte, arra gondolt, hogy napéjegyenlőség van, mégpedig ezekben a percekben. Éppen egy csokoládéfagylalttal végzett, amikor megjött az ősz. Tudta, hogy nemsokára megérzi az égett avar szagát és a közelgő télről fog írni, mint egy ódon városrész szépia színű mérnöki grafikájáról.

Budapest, 2016. IX. 22.