A sevillai borbély

(Zene: Gioachino Rossini, szöveg: Beaumarchais szinműve nyomán)

Ha belé rúgják, soha nem kap gólt – gonoszkodott a magyar válogatott kapusával egyik barátom. Ugyanez áll Figaróra is: ha bajba keveri Almavivát, ki is húzza belőle, na de azért a belépője többet ígért… Nem baj, Rosina szép, Bartolo pedig öreg, természetes, hogy szerelem forog fenn. Basilio elénekel egy nagyszerűt és igazat a pletykáról, míg a gróf további borbély fortélyozta kalandba keveredik. Végül aztán győz, aminek győznie kell, és a híres bon mot: az opera az a műfaj, ahol ha valakit hasba szúrnak, nem hal meg, hanem énekel, így módosul: hasba sem kell szúrni, mégis énekel. És milyen sokat!