Vöröss István: Rőzsét gyújtott…

Rőzsét gyújtott az üst alá a néne.
A szívós gallyak keserű szaga,
mint álmos fohász kanyarog az égre.
A tájéknak oly mély a bánata.

A kötélen a száradó ruhákra
az alkonyatnak ritkás árnya int.
Csenevész fán egy elfáradt madárka
most összébb vonja fázó szárnyait.

A néne sötét kendőjű fejére
halk borulások lágy pörnyéje hull.
S az üstben a lekvár – nyárnak sűrű vére –
megrottyan olykor tanácstalanul.