Egyszer régen történt, hogy értesített Feketesárkány, egyik barátom, hogy a Vörössárkány elrabolt egy királylányt, és a gonosz sárkány ki akar ellenem állni.
Nem voltam rest, elindultam a sárkány vára felé. Nem kellett sokat mennem, ott már vártak rám.
– No végre megérkeztél! Már azt hittem, el se jössz! – nevetett a képembe a Vörössárkány.
– Pfúj! Mikor mostál utoljára fogat?
– Öö… Nem értem, hogy jön ez ide… Na, térjünk a tárgyra – ajánlotta a szörny.
– Rendben – egyeztem bele, majd unottan hozzátettem: – Mi a hézag?
– Teljesítened kell elôbb három próbatételt. Elôször is: szelídítsd meg a vadkörtét!
Vajon ez hallott-e már a fa oltásáról, kérdeztem magamtól. S beoltottam a vadkörtét. Nagyon örült, és adott a finom, illatos termésébôl.
– No, az elsô próbát teljesítetted. Második feladat: gyógyítsd meg a bolondgombát!
– Én meg, ha te is elôbb normálissá teszed a bolondító beléndeket.
– Okos felelet. De itt a harmadik: vigasztald meg az árvácskát!
Megkerestem Árvácskát. Töprengtem, miként vigasztalhatnám meg. Kipattant egy ötlet. Elôvettem a varázspálcámat, és varázsoltam neki egy barátot. Árvácska többé nem volt egyedül.
Így kiszabadítottam a királylányt. A gonosz Vörössárkány mérgében elszállt a hegyekbe, azóta sem láttuk.
Így volt, jó volt, és itt a történet végén a pont.