Pécsi Nándi bácsi bejárta a létra minden fokát. Zsellérként kezdte. Lett gazda, kisgazda, nagy gazda és tekintetes úr. Mindenki tisztelte.
Fia mindent megtett, amit az apja kért tőle, leszámítva, hogy színész akart lenni. Ezt az apja viszont tiltotta.
Viszonyuk romlott, méghozzá sokat, de színész lett. Jó színész, és menő csávó, ahogy akkoriban mondták. A színin nem volt soha első, de utolsó se. Képességeiről papírt és kinevezést kapott, a Székelyföld (egyik) fővárosába. Ott pedig rengeteg főszerepet és majdnem főszerepet. Mindenki imádta, még a vezetőség is, adott neki egy garzont. Ebben élt. Mindig mással, de egymással. Ez nem tetszett sok embernek (nőnek), de másoknak sem.
Pécsi Nándi bácsi fülébe is eljutott a hír és nagyon nem tetszett neki. Saját szemével akarta látni. Derült égből villámcsapásként utazott le a fiához.
Nándor jobban kereste a levegőt, mint a cigijét, amikor meglátta. Tisztelte, becsülte apját, talán ő volt az egyetlen, akinek magyarázta a bizonyítványát. Elvitte édesapját a Suttogóba, a város legnagyobb kocsmájának a kerthelyiségébe.
De Napu – így hívta az apját, gyerekkora óta -, színész vagyok, menő színész, amit te hallasz annak fele sem igaz.
Igen, de azt mondják rólad, hogy rendetlenség van a lakásodban, s te oda viszed fel a kurváidat.
Napu, járnak csajok fel, kolléganők, takarítónők, akik pont a rendetlenséget tüntetik el. A kolleginákkal megbeszéljük a következő előadást, s hogy mit parittyáztunk el az utolsón. Mi az, ami téged zavar ebben?
Semmi fiam, eljöttem, hogy tőled halljam, neked jobban hiszek, mint bárki másnak. S a piával, hogy állsz, mert azt mondják, szinte minden este záróra után lődörögsz haza. Tudod, én is megiszom, ugye, de soha nem lődörögtem.
Napu, most hazudjak neked, hogy semmit nem iszom? Nincs értelme. Férfiak vagyunk, megisszuk a magunkét… Bekapom azt, amit kell, s ereszd haza, otthon is van piám, nem kell a kocsmába elinnom az eszem.
Na, csak azt akartam, hogy őszintén dumáljunk. Meghívlak egy fél vodkára. Főur, két fél vodkát kérünk.
A pincér kiegyensúlyozta a tálcát és udvariasan tálalta is.
Főur, valamit félreértett, én két féldecit rendeltem, nem fél litert. Nem egy-egy feles üveget…
Nézze kedves vendég úr, én ahogy elnézem, ön a művész úr édesapja. A művész úrnak pedig ez az adagja. Javítson ki, ha tévedek, de járkálni, hiába, nincs kedvem.
Gong. Ennek a darabnak ez volt a végszava.