Megkérdezem apámtól (1911-1999), hogy volt-e rajta zöld (!) díszmellény, amikor — latin nyelvű szertartás keretében — rektorrá avatták. Ő kijavít, hogy nem rektor, hanem lektor, mire eszembe jut, hogy se rektor, se lektor nem volt, hanem — egy időben — dékán. Aztán elmondja, hogy a ceremónia alatt megfájult a feje, mert véletlenül összekoccant egy tagbaszakadt, kopasz román kollégájával, aki azelőtt pilóta volt, s akinek nem jut most eszébe a neve. Látom is magam előtt ezt a magas, nagy homlokú, viharkabátos embert, amint egy nyilvános telefon előtt áll, amit Erdélyben csak köztelefonnak hívnak. Apám folytatja, hogy azért fájult meg a feje, mert telefonhívást kapott a Szovjetunióból, ahol valaki elszívott egy radioaktív cigarettát(,) és a füstön keresztül szétterjedt a sugárzás. Megjegyzem, hogy ez olyan, mintha a keresztapám szívta volna el, aki gyakran a földre hamuzott és volt úgy, hogy kiégette műszálas ingét a lehulló parázzsal.
Fejfájásra ébredtem.

Budapest, 2016. X. 1.