Zuhanó repülőgépen nincs ateista

A repüléstörténet legjobban dokumentált kényszerleszállására 2009. január 15-én került sor, amikor a US Airways 1549-es járata 155 fővel a fedélzetén sikeresen leszállt a New York City-t és a New Jersey-beli Weehawken városát elválasztó Hudson folyóra. A gép a LaGuardia repülőtérről szállt fel, és 859 méteren, úgy 3800 méterrel az utazómagasság alatt voltak, amikor egy madárraj jött szembe velük, egészen pontosan kanadai vadludak. Senki nem járt jól a találkozással, pár vadlúd berepült az Airbus A320 mindkét hajtóművébe, amik kigyulladtak és leálltak, a gépet vezető Chesley „Sully” Sullenberger meg letette a gépet a folyóra, mert nem volt lehetősége/ideje visszafordulni az eredeti reptérre egy másik, közelben lévőt (Teterboro) sem ért volna el.

Az egyetlen hely, ahol kényszerleszállást gyakorlunk: a tanterem.” Ebben az esetben, hogy vízen landolást kíséreltem meg-feláldoztam-a „repülőgép-prioritást”( vagyis megpróbálkozni egy hatvanmillió dollárt érő repülőgép megmentésével) azért a célért, hogy embereket mentsek meg.”
A12 F ülésen, a szárny melletti vészkijáratnál az ablak mellett ülő Eric Stevenson szörnyű „déja vu” érzést élt át. 1987.június 30-án a Delta Airlines járatán utazott egy Boeing 767-esen. Nem sokkal a felszállás után, ahogy a repülőgép felfelé emelkedett a csendes óceán fölött, mielőtt keleti irányba fordult volna, az egyik pilóta -tévedésből kikapcsolta mindkét hajtóművet. Véletlenül tette a hajtóművezérlő-panel nem megfelelő tervezése, a hasonló kinézetű hajtóművezérlő- kapcsolók közeli elhelyezkedése miatt. A repülő 1700 lábról kezdett ereszkedni, az utasok gyorsan felvették a mentőmellényeket, és felkészültek a legrosszabbra. Eric, amikor meghallotta, hogy néhány utas sír, elővett egy névjegykártyát, és ráírt két szót a szüleinek és húgának: „Szeretlek titeket.” Bedugta a zsebébe, azt gondolván, hogy valószínűleg meghal, de az üzenetet megtalálja magának. Aztán mindössze 500 lábnyira a víz fölött az utasok egyszer csak erős lökést éreztek, majd a gép teljes erővel ismét emelkedni kezdett. A pilóták újraindították a hajtóműveket. A gép folytatta útját Cincinattibe. Az utastér teli volt eldobált mentőmellényekkel és úszógumikkal. Az eset után a Boeing újraterveztette a hajtóműirányító-kapcsolótáblát, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Ez a halálközeli élmény arra indította ericet, hogy egyéves szabadságot vegyen ki. Utazgatni akart a világban, és azután minden évben megtalálta a módját, hogy megünnepelje az eset évfordulóját. Azt mondta, hogy ez elültette benne annak a gondolatát, hogy véglegesen Párizsba költözik, ahol marketingmenedzserként folytatja a munkáját a Hewlett- Packard-nál. Éppen 2009 januárjában tért vissza rövid látogatásra az Államokba, és történetesen ő is az 1549-es járat egyik utasa volt. Kinézve az ablakon a 12 F ülésből, képtelen volt elhinni, hogy megint egy olyan repülőn ül, amelynek leálltak a hajtóművei. Ezért aztán újra elővett egy névjegykártyát, és ráírta „Mama és Jane, szeretlek titeket.” Becsúsztatta zakója jobb első első zsebébe, noha azt gondolta: „ A zakóm valószínűleg leszakad majd a testemről, ha a repülőgép darabjaira törik.” Ez volt a legtöbb, amit tehettem- mesélte nekem későss. Mindannyian teljesen az önök kegyelmére voltunk bízva.”
Körülbelül három perce történhetett-mesélte a kapitány, hogy a madarak nekünk ütköztek, a föld és a folyó szinte rohant felénkHátrafelé húztam a botkormányt, még hátrább, majd végül egészen hátra, és úgy tartottam, amíg el nem értük a vizet. Néhányan úgy mentek ki a gép szárnyára, hogy az üléspárnát szorongatták maguknál, mert nem tudták, hogy mentőmellények is voltak a székek alatt. A személyzetet kiképzik arra, hogy kilencven másodperc alatt ki tudják üríteni a gépet, Ez a Szövetségi Repülésügyi Hatóság standard előírása. Azonban ezt egy hangárban, 150 önkéntessel gyakorolni kicsit más,mint fagyos időben a Hudson folyó közepén véghezvinni.154 utasból nem vesztettünk senkit.

Jeffrey Zaslow / Cartaphilus Könyvkiadó, 2016.

„Az életem egésze vezetett oda, hogy biztonságban szálltam le a folyóra.”

2009 januárjában bejárta a világsajtót annak híre, hogy Chesley Sullenberger kapitány páratlan ügyességgel kényszerleszállást hajtott végre New Yorkban. „Sully” pilótatársával együtt úgy mentette meg a bajba került gépen tartózkodó 155 fő, az utasok és a személyzet életét, hogy a Hudson folyó vizére szállt le siklórepülésben. A szenzációszámba menő landolás, melynek során a kapitány higgadt profizmussal óvta meg a rábízott repülőgépet a tragédiától, pillanatok alatt világszerte hőssé, példaképpé avatta Sullyt.
Sullenberger kapitány élettörténete kézenfekvő magyarázattal szolgál helytállására. Kiderül belőle, hogy hosszú és fordulatos pályája során mindvégig olyan értékeket tartott szem előtt – elsősorban az odaadást, a kötelességtudatot és a felkészültséget -, amelyek révén a legnehezebb kihívásokkal szembesülve is a siker reményében tehette dolgát. Az olvasók elé tárt életével arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy a napjainkban oly gyakori bizonytalanságok, konfliktusok és tragikus események közepette is érdemes küzdenünk az általunk fontosnak tartott célokért, értékekért, mert kitartásunk eredményeképpen a váratlan helyzetekkel is optimistán és bátran nézhetünk szembe.

A méltán világhírűvé lett pilóta életének példamutató történetéből az Oscar-díjas Clint Eastwood forgatott lenyűgözően izgalmas filmet, melynek főszerepét az ugyancsak Oscar-díjas Tom Hanks játssza.

Kerekes Tamás