IV. Hargita Szalon: A tárlat falairól (5)
Alkotók értékelése - a tárlatnyitó Székedi Ferenc szövegéből:
Turcza László nem tagadja meg önmagát: triptichonja a már jól ismert stílusában kelti életre, önti szürrealisztikus jelképekbe nemzedéke zenei élményeinek egyik, időn át is megmaradó töredékét.
A továbbra is kisérletező kedvű Szabó Árpád több műfajban, erőteljes jelképkeresésekkel, hagyományos és újszerű plasztikai elemekkel figyelmeztet az együttélés vagy a széttöredezés, az egymáshoz való közeledés vagy közeledésképtelenség veszélyeire.
Mezey Ildikó továbbra is keres-kutat: nem véletlenül szabásmintára emlékeztető, textila-alapú alkotásai játékosan az emberi élet megannyi mozzanatára emlékeztetnek.
Maszkokkal jelentkezik Kovács Kinga, installációjával egyben felhívja a figyelmet, hogy a korszerű kifejezőkészség, az interaktivitásra való felszólítás mifelénk is jelenvaló.
Absztrakt megközelítésű munkáiban Kusztura Sándor a nagyobb felületek és rajtuk elhelyezett festékcseppek közötti ellentétekben keresi az együttélés lehetőségeit.





Pusztai Péter rajza