Alkotók értékelése - a tárlatnyitó Székedi Ferenc szövegéből:

Xantus Gellért Lehel színes, számítógépes grafikája a maga időben és térben egyre halványodó nőalakjával nem csupán a szétfoszló emlékezetre, hanem az egykori erőteljes élmények kopására is figyelmeztet.

Bara Barnabás fából készült szobra, Gea, a Föld anya, nem csupán a teremtés örök mítoszából fogant, hanem szobrászati alapformáival a lényegre törés, a közös, nyelvektől és népektől független emberi létezés jelképe is.

Dinamizmust és expresszivitást sugall Jakab András kapuk előtti élményvilágot vonal és színkavalkádként, kavargásként felfogó alkotása, ahol az együttlét nem a maga csendjében és csendességében, hanem ötvöződésében, örvénylésében van jelen.

János Erika által, mintha napjainkig elért volna egy modern, szecessziós fuvallat, amely picit Klimt-szerűvé és vitrália-vonzóvá változtatja alkotását.

Vorzsák Gyula szakadó hídja a két part közötti átjárás, az együttélés lehetőségeinek a szétszakadására is figyelmeztet.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ