Mottó: Az élet néha túlontúl tökéletes. Néha meg nem. Olyankor úgy érezzük: valami nem stimmel.

* „Pataki mamája behívta őket, hogy kapjanak be egy-két képviselőfánkot, amit éppen akkor vett ki a sütőből.”A mondatot bizonyos Tibor Fischer írta le A béka segge alatt (ford. Barth István, Magyar Könyvklub, 2005) című regénye 32. oldalán. A szerző 1959-ben Stockportban született, miután kézilabdázó szülei 1956-ban disszidáltak és Angliában telepedtek le. Tibor Fischer Londonban nevelkedett, Cambridge-ben tanult, 1988-1990 között Budapestről tudósította a The Daily Telegraph-ot. Amúgy sikeres regényíró (Man Booker-díjat is kapott), idézett regényét édesapja élettörténete ihlette, s 1993-ban a Granta irodalmi folyóirat a húsz legjobb fiatal angol író közé választotta. Fenti mondata azt sejteti, hogy szerzője nem túl otthonos a konyhaművészetben. A képviselőfánknak ugyanis csak a burkolatot jelentő tésztája készül sütőben, amit előbb jól lehűtenek, felvágnak, majd hidegen töltik meg vaníliakrémmel és tejszínhabbal. És csak utána kapják be – de akkor nagyon.

* „Elérkeznek a Fő utcán lévő trafikhoz… Attila bemegy az üzletbe. Jolán nem, de az ablakon keresztül látja (könyvének 451. oldalán írja), hogy öccse sokáig válogat, azt hiszi, szivarosdobozban matat, mert időnként szívesen gyújt szivarra. Most figyeljünk: ‘Másnap mondotta a trafikos, hogy zsilettpengét vásárolt. Pedig nem volt borotváló készüléke; eldugtuk.’ Miért kellett másnap eldugni a zsilettpengét, amikor már aznap este halott volt?!” Részletet olvashattunk dr. Garamvölgyi László Hogyan halt meg József Attila (Pallas Antikvárium Kft, 2001) című munkájának 133-134. oldaláról. Az Országos Rendőr-főkapitányság egykori újságíró-szóvivője végig azt bizonygatja könyvében, hogy József Attila egyszerű közlekedési baleset áldozata lett, az öngyilkosságot a halála utáni ködösítések és félremagyarázások állították be. Minden apróbb-nagyobb ellentmondást felleltároz tétele igazolásához, ám az idézett esetben buzgóságának áldozata lesz; öccséről szóló közismert könyvében József Jolán ugyanis csupán azt állítja: nem volt borotváló készüléke, mert eldugták. Nyilván, nem a zsilettpengét, hiszen arról nem tudtak a halála előtt. Csak a készüléket… (Persze, mint a „végeredményen” látjuk, hiába…)

* A napi postát veszem ki tömbházunk bejáratánál, a postaládából. Egyik szomszédom, kifelé haladtában, bizalmasan hozzám hajol: – Most halt meg az apósom. Fél órája, hogy kiszenvedett... Úgy hangzik az egész, mint egy hétpecsétes titok, amiről nekem nem is volna szabad tudnom, de ő azért mégis elárulja nekem. A meglepetéstől lemerevedek, majd hogy gépiesen azt nem mondom: „Szívből gratulálok!” – de szerencsére már nincs kinek; a szomszéd azóta messze jár…