Emigránssorsok (III) /12.000 menekült Franciaországban (tudósítás)

Az 1956-os forradalom leverése után közel 12.000 magyar menekült érkezett Franciaországba. A francia kormány, valamint számos magánszervezet mindent elkövetett annak érdekében, hogy az újonnan érkezett magyarok beilleszkedését megkönnyítse. A családi, illetve baráti kapcsolatokkal rendelkező új menekültek, valamint a francia nyelvet már némiképpen ismerők helyzete természetesen lényegesen könnyebb volt. De az ilyenek száma nem haladta meg az újonnan érkezettek 20 százalékát. A többiek hosszú hónapokon keresztül a menekülttáborokban voltak kénytelenek élni nem a legjobb körülmények között.
Több mint két esztendővel Franciaországba való érkezésük után tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy az új menekültek túlnyomó többsége megtalálta számítását és a franciák számára is súlyos gondot jelentő lakásproblémán kívül nagyobb gondjaik nincsenek. A szakmával rendelkezőknek sikerült elhelyezkedniük és állásukban francia kollégáikhoz hasonló előnyöket élveznek. Ami a szakmai tudással nem rendelkező új menekülteket illeti (nevezetesen azokat, akik Magyarországon mint alkalmazottak dolgoztak), beilleszkedésük természetesen nem volt könnyű és sokan még ma is nehéz testi munkával keresik kenyerüket. A Franciaországba érkező diákok jelentős része kapott ösztöndíjat és noha az idei tanévben az ösztöndíj megújítása nem mindegyiküknél járt sikerrel, a hivatalos és magánszervek nyújtotta segítség (egyetemi menza, lakás stb.) általában lehetővé tette tanulmányaik folytatását. Többen közülük kitűnő eredménnyel vizsgáztak.
Általában tehát a mindenki számára nagy problémát jelentő lakáskérdés megoldhatatlanságain kívül a becsületesen dolgozó új menekültek helyzete jobb, mint Magyarországon volt.
Két kategória kivétel: a „kivételezettek” (művész emberek, régi szakemberek, francia tudással még hazulról rendelkező értelmiségiek), akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint Magyarországon és ezentúl teljes szabadságot élveznek, valamint az a kisszámú, de a francia életbe beilleszkedni nem tudó – vagy nem akaró – elem, aki nyomorog. Számuk megegyezik a „kivételezettekével”: pár száz emberről van szó mindkét esetben, az utóbbiak nagy része előbb-utóbb valószínűleg visszatér Magyarországra. (A 12.000-ből eddig 700-an tértek vissza, beleértve a fiatalkorúakat is.) Ez utóbbi kategória tagjai közül többen az idegenlégióba mentek és egy egészen jelentéktelen kisebbség pedig teljesen a züllés útjára lépett, de ezek általában már Magyarországon sem tartozhattak a társadalom „krémjéhez”.

(Forrás: Irodalmi Újság 1959/4; in: Az “Állj fel” torony árnyékában. Magyarok francia földön. Egy század tükörcserepei. Új Horizont, 2003)