Pál Péter még nem köpte ki a tüdejét, de már nem állt messze tőle. Négy hónapja leült önmagával szemben és megfogadta, napi hat kilométert kocog, mert kezdtek vacakolni a lábai, zsibbadtak, be-begörcsöltek. Mozognia kellett.
Családorvosa gratulált az ötlethez, s kidolgozott egy kocogási tervet: kutyagolás, gyaloglás, kocogás, majd erőltetet menet, de nem rohanás. Most épp kocogás szinten van. Ez jó, mert a terv működik.
És már nincs zsibbadás, nincs görcs. Közben zenét hallgat és gondolkodik. Gyerekei felnőttek, elindultak az élet útján. Ő rég elvált, volt neje újra indult a maga űtján. Most ő is elindult, a kocogás útján.. Ötvenet töltött. Még van húsz, huszonöt, max harminc éve, s aztán jöhet az öregségi menhely, mozgásképtelenség, ágyfüggőség.
Valamit kellene tennie. Mármint a neten, a Társkeresőn – mondta neki a fia . Péter ezt utálta. Kocogás után mégis csak megpróbálta a Társkeresőt, bejelentkezett.
Pár nap múlva özönlött rá a válasz. Kiválasztott ötöt, az ötből lett három, majd egy: „Csipkerózsika”, és így lett ő a „Herceg”. Jól illettek. Szellemileg, mert a képet nem fogadta el, hisz ő sem a saját fotóját posztolta. De a szöveg ment, alig várta, hogy lássa: a társa fent van, zöld a lámpa, s máris kapta a választ a problémáira, aztán simogatták egymást, bár csak szavakban, majd egyéb is történt, szintén leírt szavakban, el egészen az ágyig – virtuális, persze -, sőt már a legfurább pozíciókat is kipróbálták… Állítólag egyidősök voltak, s szinte egyszerre ébredt fel a vágy bennük, hogy valóságosan is találkozzanak
A légyott a főtéri szökőkúttal átelleni padra szólt. Péter nem hitt a szemeinek. Virtuális szerelme megszólalt:
– Mit bámulsz, Péter, öt éve elváltunk, semmi közünk egymáshoz. Vagy talán, csak nem te vagy a Herceg?
S Csipkerózsika menten felébredt anélkül, hogy Hercege megcsókolta volna.

1. Kerekes Tamás:
   2016. október 14. 09:56

   jobbra számítottam, de hát ez van