Ha ítéletet mondasz művemről, azt kívánom, hogy róla szólván ne légy rám tekintettel ítéleted
megalkotásában. Ha arcot faragok ki a kőből, elcserélem magamat erre az arcra, és szolgálok
neki. Nem pedig ő szolgál nekem. És valóban, még a halál kockázatát is vállalom, csak hogy
be tudjam fejezni alkotásomat.
Ne takarékoskodj hát bírálatoddal attól tartva, hogy megsértesz hiúságomban, mert nincs
bennem hiúság. A hiúságnak számomra nincs semmi értelme, hiszen nem rólam van szó,
hanem arról a bizonyos arcról.
Ám ha ez az arc megváltoztatott téged, mert valami újat hozott számodra, ne takarékoskodj
dicséreteiddel sem, attól tartva, hogy meghántod szerénységemet. Mert nincs bennem
szerénység. Olyan céllövésről volt itt szó, amelynek az értelme felettünk áll, de amelyben
együtt kell működnünk. Én mint nyílvessző, te mint cél.

(Folytatjuk)