Kedei Zoltán: Állvány előtt (naplójegyzet)
Önarcképet festek. Lidérc szellők mozgatják a romantika hálóját. A cinkos emlék nyomot takar, s mint a számadás eredménye épül a képbe. Elevenedni kezd lanyhuló kedvem. Alakul a forma, él a szín. Megerősítem a fej erővonalát, hatósugarára kerül a józan értelem, mely fékezi az évek lázongásait. Kapaszkodom a fennmaradás lépcsőfokain. Letétbe helyezem a bemocskolt tegnapot, rá ment ifjúságom. Az idő behatárolt, minden kihagyás veszteség lehet, így nem használok árnyékot a fejemen. Segítségül hívom művészetem ihletőjét, hadd, öleljen át, zengjen az élet, ébredjen a világ. Teszem a dolgom, élem az életem. Boldog vagyok, ha szeretnek. Boldog vagyok, ha szerethetek, áldás lesz csupasz fejemen. (2016. október 16.)
Pusztai Péter rajza
2016. október 27. 14:54
Károlyi Amy: Annunciáció
Ha angyalt látsz vendégül,
jól vigyázz,
hol ült és állt és járkált és beszélt.
A helye megmarad:
Akár kőben
a levél-nyomat.
És minden angyal Gábriel,
egy üzenettel teherbeejt.
Ezentúl kettős gondban élsz,
hogy megszüljed, vagy merre rejtsd.
Ezentúl többé nem vagy egyedül,
és ketten léptek, hogyha lépsz:
a látható és láthatatlan
terhét hordani irdatlan nehéz.
Csak egy a nehezebb,
ha eltűnik.
Csak egy a nehezebb: a könnyűség