Kedei Zoltán: Állvány előtt (naplójegyzet)

Önarcképet festek. Lidérc szellők mozgatják a romantika hálóját. A cinkos emlék nyomot takar, s mint a számadás eredménye épül a képbe. Elevenedni kezd lanyhuló kedvem. Alakul a forma, él a szín. Megerősítem a fej erővonalát, hatósugarára kerül a józan értelem, mely fékezi az évek lázongásait. Kapaszkodom a fennmaradás lépcsőfokain. Letétbe helyezem a bemocskolt tegnapot, rá ment ifjúságom. Az idő behatárolt, minden kihagyás veszteség lehet, így nem használok árnyékot a fejemen. Segítségül hívom művészetem ihletőjét, hadd, öleljen át, zengjen az élet, ébredjen a világ. Teszem a dolgom, élem az életem. Boldog vagyok, ha szeretnek. Boldog vagyok, ha szerethetek, áldás lesz csupasz fejemen. (2016. október 16.)

Forrás: Vár-Lak

2016. október 20.

1 hozzászólás érkezett

  1. Tompos Opra Agota:

    Károlyi Amy: Annunciáció
    Ha angyalt látsz vendégül,
    jól vigyázz,
    hol ült és állt és járkált és beszélt.
    A helye megmarad:
    Akár kőben
    a levél-nyomat.
    És minden angyal Gábriel,
    egy üzenettel teherbeejt.
    Ezentúl kettős gondban élsz,
    hogy megszüljed, vagy merre rejtsd.
    Ezentúl többé nem vagy egyedül,
    és ketten léptek, hogyha lépsz:
    a látható és láthatatlan
    terhét hordani irdatlan nehéz.
    Csak egy a nehezebb,
    ha eltűnik.
    Csak egy a nehezebb: a könnyűség

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights