A bosszús tudomány

Az ifjút, aki így szóba kerül, Krakauernek hívják, tegyük fel, foglalkozása újságírás. Egy napon Krakauernek, tegyük fel, nem volt témája, és írt egy nagy riportot a tudományegyetemről, amelyben kimutatja, hogy az egyetem tudósai, így meg így, ennyi meg ennyi, azért és ezért, – már ami egy újságírónak eszébe jut.
Az egyetem tudósai és tanárai megharagusznak Krakauerre. Már most hogy áll az ügy? Egy újságíró, ha haragszik valakire, megbosszulhatja magát, ugyebár, és mindenfélét kiír az illetőről az újságba. De mit tegyen egy tudós, akinek nem áll lap a rendelkezésére, amelyben megbosszulhatja magát Krakaueren, – csak a tudomány áll rendelkezésére?
Krakauer ezzel a kaján érzéssel feküdt le aznap, hogy a tudomány tehetetlen vele szemben. Édesdeden elaludt, azt álmodta, hogy az egyetemi könyvtárban ül és tudományos könyveket olvas.
Az első könyv, ami a kezébe került, az egyetemi professzor nagy Világtörténelme volt Fölényes mosollyal lapozgatott benne; de egyszerre megdermedt a szíve. Az egyik lapon a következő sorok álltak ritkítva:
«V. Sámuel után a hellén trónra harmadik, vagy Disznófejű Krakauert akarták ültetni, de a koronázás előtt undorító betegséget kapott, mire a nép egy távoli szigetre száműzte. Ennek a szerencsétlen, félkegyelmű embernek a történetét csak most kutatták ki a tudósok…»
Krakauer gyorsan tovább lapozott, de vesztére. A szabadságharcról szóló fejezetben megint ott találta a nevét; mint tót hazaáruló szerepelt, akit Görgey akasztófával főbelövetett egy pincében, mert piszkos volt a gallérja. Ezt az adatot is mostanában fedezték fel a történettudósok.
Krakauer nagyon furcsán kezdte magát érezni. Gyorsan visszavitte a hétkötetes munkát és találomra kikérte egyik neves tudósunk «Állatok világa» című munkáját: – hogy a 127-ik oldalon a következő sorok lángoljanak fel abban a percben, mikor kinyitotta:
«…a lótetűknek ebbe a fajtájába tartozik még az úgynevezett büdös Krakauer, vagy Krakócza, amely kártékony nedveket bocsát ki magából. Petróleummal pusztítják kellemetlen szagára való tekintettel.»
Krakauer rémülten tette vissza a könyvet és továbbiakat kért ki, – rettenetes!
A «Sebészet kézikönyve» című nagy munkában egy «Carcinoma ventriculi, vagy cracauercinoma» fejezet tárgyalt egy borzasztó betegséget, melynek oka a sertés váladékában tenyésző apró kis cracauer-gomba.
Az «Analitika példatár»-ban a következő érdekes feladat:
«Tegyük fel, hogy egy akkora golyót, amely egy krakk mennyiségű zabszalmát foglal magában, középen kettévágunk egy négy milliméter széles konyhakéssel, – feladat: 1. hány centiméter a gömb csonka átmérője; 2. ha a gömb négy centiméter széles, mekkora a térfogata; 3. ha a gömb Krakauer feje, hány pofon fér el az arcán?»
Végre a «Statisztika» című nagy munkában egy nagy fejezet foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi az oka annak, hogy a K betűvel kezdődő nevek közt legtöbb a rablógyilkos, ezek közt vérfertőzésben és agygyöngeségben első helyen a Kra kezdetű, büntetett előéletben a Krakau kezdetű nevek állanak: – a Krakauer név vezet anyagyilkosságot elkövetett egyedek nevei közt.
Krakauer hörögve ébredt fel és visszaszívta a riportot. Azóta mélyen köszön, ha egyetemi tanár kerül az útjába.

(Nevető Dekameron. Száz humoreszk.)

Szerkeszti: Bölöni Domokos