A gúnyrajz és szociális hevületű formálás megint nagy erénye és újítása a bűnregény zsánerében, noha ennek kétségtelenül megvolt az előfutára Raymond Chandler személyében. A thriller Leonard kezében a nagy 19. századi kritikai realizmus folytatása lesz. A nem túl elmés szlogen, miszerint Elmore Leonard lenne Detroit Dickense, voltaképpen erős igazságot rögzít.

Peremlények írója

Leonard a legritkább esetben lépteti fel a klasszikus krimi főalakjait, nála elvétve szerepelnek magándetektívek, rendőrök, helyszínelők, boncolóorvosok. A prímet kisebb és nagyobb kaliberű gengszterek és kurvák viszik, valamint ellenlábasaik, „a törvény embe­rei”, rendőrbírók, óvadékügynökök, azaz olyan alakok, akik a bűnüldözés (és persze egyidejűleg a bűn) perifériáján lébecolnak. Leonard a margóra szorult, de onnan folyamatosan kilépni akaró emberek életének krónikása. Klasszikus esete ennek a Mint a kámfor furcsa szerelmespárja vagy a Jackie Brown kettőse, ahol egy óvadékügynök és egy fekete stewardess próbál kibabrálni a kemény fiúkkal. Szerencsére sikerrel. Mert világos, hogy az író mindig az esendő kisemberek pártján áll. Leonard könyveiben egyénként is sok a furcsa pár, és a Sima ügy két főhőse éppen ilyen megmagyarázhatatlan kémiájú duót alkot. Frank a tanúvallomásával egy másodperc alatt börtönbe juttathatná az autótolvaj Sticket, de mégsem teszi. Hogy miért, az voltaképpen a maga számára is felfoghatatlan. Stick se érti, hogy a cella helyett perceken belül az utcán találja magát, ahol Frank várja, és bemutatkozásként megkínálja egy cigivel. Kezdeniük kell egymással valamit, ez nem kérdés, de a miként már inkább az. Végül Frank szabályait másnap reggel, az ébredéskor találja meg Stick, mégpedig tíz koktélszalvétára írva, igaz, jószerint olvashatatlanul. Leonard részletes leírás helyett így érzékelteti, mekkora volt a piálás. Tényleg a tömörítés nagymestere.

A szabályok áthágása

A körmönfont cselekményű, a megoldást a legutolsó pillanatig mesterien halogató Sima ügy a bizalom regénye; tétje természetesen az, hogyan működik a kettős, és hogy ki szegi meg és mikor az ökölszabályok valamelyikét. Ezt természetesen nem árulhatom el. De azt már igen, hogy vajon Leonard olykor áthágja-e a maga törvényeit. Természetesen nem ragaszkodik hozzájuk. Ezt gond nélkül megteheti, elvégre az ő tízparancsolata sem egyéb egyfajta parodisztikus szabályzatnál, így aztán bolond lenne minden ízében betartani.(Uunikornis)

A betörés szabályai:

1 Mindig lágy udvarias meló közben. Használd a „kérem W és a „köszönöm” szavakat.
2 Csak annyit beszélj, amennyit feltétlen szükséges.
3 SOHA NE SZÓLÍTSD A TÁRSAD A NEVÉN
4 Légy jól öltözött. Ne tűnj gyanúsnak, ne úgy nézz ki, mint egy csavargó.
5 Soha ne használd a saját kocsid.
6 Soha ne a kocsiban számláld meg a pénzt.
7 Soha ne fitogtasd a pénzt bárban vagy nők előtt.
8 Soha ne járj vissza a régi törzshelyeidre, miután belevágtál.
9 Soha senkinek ne beszélj róla. Drogossal ne állj szóba, még a nevedet se áruld el neki.
10 Soha ne állj össze ismert bűnözőkkel.
Fordulatos, cselekményes, izgalmas krimi. Frank megmenti Sticket a börtöntől és már a harmincadik fegyveres rablótámadásnál dolgoznak, amikor társulnak a nagyobb jövedelem fejében egy másik csoporttal. Az események eldurvulnak, négy gyilkosságot számoltam össze a regényben, ami az utolsó lapokra is tartogat fordulatot. Kibővíthetném a regényt további parancsolatokkal, de akkor az olvasó könnyen kitalálhatná a mesét. Leonard imás mesélni, prózája sodró, humora ironikus. Már látom is az új Tarantino filmet.

Kerekes Tamás

Jaffa Kiadó
www.jaffa.hu