Az Előszoba pályázat anyagából: VÖLGY, ÖRVÉNNYEL

A sátor utolsó húrjait feszítették.

Hatalmas cirkuszi sátor volt, majd harminc láb magas; tetején zászló pompázott. A szürke novemberi nap ellenére csodás színekben tündökölt. Az utcagyerekek elragadtatottan bámulták.

A ketreceket az állatokkal és a lakókocsikat félkörben helyezték el a sátor körül. A tábor szakácsa a szabad ég alatt vígan dúdolta a Lili Marleen-t és gázégőn pastát főzött.

Corradini a sátor belsejében állt, a porondon, és a tűzmesterrel beszélgetett. Az fent, a kupola magasságában petárdákat szerelt a csőoszlopokra. Corradini nézett felfelé. Fel-felkiabált, a tűzmester meg válaszolt neki. Üres volt és hihetetlenül rideg a nézőtér ezen a délutánon.

Egyetlen reflektor világította meg a porond közepét, ahol Corradini állt, sugárkévéjével fölfelé irányozva. Pierrot, a bohóc fűrészporral hintette fel a porondot. A friss fűrészpor szaga belengte a helyet és bensőségesebb, szinte cinkos hangulatot teremtett.

– Hallottad? – kiabált le fentről a tűzmester -, a kis Bijou a tegnap nagyot alakított.

– Az már igaz – mondta Corradini. – Az összes tétet vitte a pókeren. Piszok szerencséje volt.

– Full volt, mi?

– Full. Így igaz.

– A donna majdnem megfulladt mérgében.

– Ez így van… – Corradini széttárta a karjait.

– Oda jobbra is tegyél egyet. Fennebb egy kicsit. Úgy. Ott jó lesz.

– A legjobb petárdáim. Aranyesőnek hívják. Csodálatos lesz, meglátod. Mikor elpukkan, arany tűzcsíkot hullat. Hull, akár az eső. Csak állsz és bámulod.

Corradini a porond széléhez ment és megvizsgálta a felvonó szerkezetet. Aznap már harmadszor. Biztos akart lenni benne, hogy nem lesz gubanc. A tűzmester lekászálódott a létrán. Kezeit beletörölte egy rongyba.

– Megnézed? – kérdezte, felfelé intve a fejével.

– Később – mondta Corradini.

– Akkor meghívlak egy Camparira, Ubridi kocsijába. Teljesen megpukkad majd. Négyezer lírával tartozom neki. Jó móka, mi? Figyeld a képét.

– Hello Ubridi – mondta Corradini. – Itt van a tűzmester, hozta a 4000 lírád.

– A pádovai szenttel szórakozz – válaszolt Ubridi. Négyen vagy ötön gyülekeztek a kocsijában. A másnapi előadás sikerére ittak.

– Menni fog az – mondta Ubridi.

A nagyhasú donna Lucia visszavágót követelt a pókeren.

– Lépj be, Corradini – biztatták a többiek. – Bijou elnyerte a pénzét, de te még megkaphatod a kezét. Melyiket kéred, a jobbat vagy a balt? Egyenként száz kiló.

A donna leöntötte Ubridit Camparival.

– Nem játszom – mondta Corradini.

– Nem teheted. Ember, azt nem teheted. Figyelj, milyen jó kártyák. Vadonatújak. A tegnap hoztam a városból…

Ubridi körbeudvarolta Corradinit.

– Te vagy a legjobb lovasartista egész Toszkánában. Azt már nem! Nem teheted meg, hogy ne játssz. Ezekkel a kártyákkal…

– Hát rendben – egyezett bele Corradini. – De csak akkor, ha Bijou is játszik. El akarom nyerni tőle a donna pénzét.

Bijou örömest beleegyezett. – Egy az egyhez – mondta.

A hangulat emelkedett. A tűzmester szerzett valahonnan egy korsó bort. Később elvesztette a nadrágját. Ingujjra vetkőzött. Ubridi lerúgta a csizmáját és a lábszárát vakargatta.

– Full – mondta Corradini. – Van valakinek nagyobb?

És besöpörte a tétet. Estére a társaság teljesen elázott. Corradini elnyerte Bijou pénzét. Bijou méltatlankodott; a többiek hangos ovációval kísérték. Hangosak voltak, izgágák és harsányak, mint az olaszok általában, a tűzmester fel-alá mászkált lehetetlen, piros alapon fehérbabos alsójában, a donna bortól vöröslő arccal pihegett és tokáját remegtette, Ubridi parókát, gumimelleket rakott, szoknyát öltött, összevissza bohóckodott. Később eszébe jutott a tűzmester és megkergette a 4.000 líráért.

Corradini volt a legnyugodtabb közülük, bár ő is sokat ivott, csak a szeme csillogott jobban; a sarokban ült és az újonnan érkező Pierrotnak mesélt a régi grófok, hercegek világáról és nosztalgikusan sóhajtozott.

– Corradini arisztokrata! Igazi arisztokrata! – kiáltotta Pierrot és tótágast állt, aminek következtében lerúgta az Ubridi fejéről a sminkesdobozt. – Láttátok már valaha Corradinit közönségesen viselkedni? Az arca finom vonalú, minden lépése nemes. Dehát, ha egyszer arisztokrata… Neked mi a véleményed, donna Lucia?

Négykézláb állt, összevissza mászkált a kocsiban. Az egyik cipője elrepült, azt kereste.

– Gyerünk ki a kocsi elé – indítványozta a tűzmester. – Füst van itt bent és dögmeleg.

Odakint már felragyogtak az első csillagok.

– Van egy álmom – mondta Corradini. – Nem beszéltem eddig senkinek róla. Egy völgyről álmodom. Egy csodaszép völgyről, fenséges hegyek övezik. Napfényes völgy. Én egy platón állok, ugrom és siklórepüléssel lebegek a völgy felett. Alattam kibontakoznak a fenyvesek.

– Szép – mondta Ubridi, teljesen elázva. – Hercig. Becsületszavamra.

A Camparit nyújtotta.

– Megyek, megnézem Imperiát – mondta Corradini. Felállt, keresztülment a barakkok közötti téren és befordult az istállóba. Pompás, koromfekete kanca állott ott. Megérezte Corradini közeledtét. Barátságosan felnyihogott. A férfi megpaskolta a füle mögött.

– Cara – mondta elérzékenyülve. – Holnap sztárok leszünk ismét. Felejtsd el ezt a ma éjszakát. Felejtsd el az elkövetkező éjszakákat is, amikor odakint hideg van, bent meg a magánytól fázik a lelked…

Megsimogatta a ló orrát.

– Te vagy a legjobb, cara. Holnap sztárok leszünk. A többi nem számít. Felejtsd el, Imperia.

Pierrot jó néhány fenéken rúgást kapott az Auguste-nak öltözött Ubdriditől. A közönség nevetett. A hangulat emelkedett volt. A gyerekek gömbökkel és kreppapír csíkokkal dobálóztak. Pierrot elcsúszott az egyiken, belegabalyodott a másikba, elkeseredett arcokat vágott. Szipákolt, vakaródzott. Tökéleteset produkált. Az emberek nevettek. Mindenen nevettek. Azon is, amikor egy meggörbített deszka elpattant, és úgy mellbe vágta Pierrot-t, hogy le kellett mennie a porondról.

A dobok megperdültek. Corradini száma következett.

– Az előadás után várlak egy pókerre – mondta Bijou a kulisszák mögött. – Visszavágóra. Ubridi állja a bort.

– Ott leszek – válaszolta Corradini.

– Az Úr vigyázzon rád – mondta a nagyhasú donna Lucia. Szerelmes szemekkel nézte a délceg Corradinit. Fekete frakkban volt, csizmában, fehér ingmellben és cilinderben. Remekül nézett ki.

Kezének egy finom mozdulatával vezette be Imperiát. Lóból és lovasból áradt az összeszokottság.

A közönség visszafogottan fogadta a mutatványokat Nagyobb dobásra várt. Zajos ovációba akkor kezdett, amikor az artista az emelőszerkezethez vezette a lovát. A nagyteljesítményű reflektorok valósággal rájuk tapadtak.

Imperia orrlyukai kitágultak. Szőre csillogott a fényben. Corradini nyugtató szavakat sugdosott.

A szerkezet egy vízszintesre fektetett vasrámából állott, amelynek négy sarkára, a sarkoktól egy méter magasságra, négy tányérszerű és nagyságú fémlapot hegesztettek. Imperia lábainak helye volt az a négy tányér. Mikor a ló megtalálta a helyét, Corradini jelt adott; a szerkezetet elindították. Imperia a tányérokon állt lábaival. Corradini a hátán. Alattuk az űr. A villanymotor halkan zümmögve húzta felfelé a szerkezetet. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelt.

A ló mereven állt, Corradini mutatványokat végzett rajta. Közben sugdosott neki. Mozdulatai simogatások. A kupola magasságába értek.

A tűzmester kuporgott ott egy létrán. Intett Corradininek és meggyújtotta a petárdákat. Odalent felperdültek a dobok. Sistergés támadt, majd sziporkaeső árasztotta el a lovat és az artistát. Egy kipattanó szikra Imperia szemébe hullott. Imperia megriadt. Nyerített. Felágaskodott.

Corradini ereiben megfagyott a vér. Ló és lovas egy pillanatig mintha állt volna a levegőben. A szerkezet megingott. Corradini tudta, hogy Imperia nem képes magától visszahelyezni lábait a tányérokra. Ameddig csak lehetett, megpróbálta két lábon tartani. Odalent elnémultak az emberek, a dobok. A ló teste kívül szobor volt. Belül remegett az erőfeszítéstől. Az utolsó nemes lépés, gondolta Corradini.

Megemelte cilinderét a közönség felé, mosolygott és megpaskolta a lova nyakát. Lenézett. Örvény közeledett feléje. Szédítő, gomolygó. Mély. Az örvényen túl a fenyveseket látta.

A völgy kitárult alatta.

Forrás: Előszoba pályázat antológiája, MEK

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ