Bigonya: Szilágyi György (1928– 2010)
Füstbe ment drámák
Darumadár a kék égről
a színpadra szálldogál,
Kék Darut szív a színész, míg
jár vagy ül vagy álldogál…
A színházban csődöt mondott
a nikotinelvonás,
cigarettafüstbe fullad
ma már minden elvonás…
Kémdrámában egy doboz Terv
minden tervet felborít,
s nem lát tisztán senki sem, mert
a füst mindent elborít…
Népszínműben, eresz alá,
hol a gazda üstje áll,
nem a fürge füsti fecske,
hanem Fecske füstje száll…
Kuruckori tévéjáték:
csendélet a táborban,
tárogató zokog, de mi
füstölög a távolban?
Operatőr a kamerát
agg vitézre mereszti,
ki a füstöt pipájából
totálplánban ereszti…
Füst szivárog a képernyőt
körülvevő rámából,
s a gondolat egy füst alatt
megy füstbe a drámából…
Tévéfilm: egy bomba bakfis
vánszorog egy laklival,
majd egymásnak s ágynak esnek,
s elszívnak egy paklival…
S bár a tévé többet füstöl,
ebben el fog vérezni,
mert a színház előnye, hogy
ott a füstöt érezni!
A színész, ha előveszi
zsebéből a szelencét,
rágyújt, pár slukk és a néző
tudja mit szív: Velencét…
Parasztdráma: pipadohány,
csípős, amely köhögtet,
bohózatban bagózik a
komikus, úgy röhögtet…
S ha a darab nyugati, hát
rágyújtanak Camelre,
amit csak a kritikusok
szippantanak le mellre…
Egykor a hős kardjába dőlt,
ma viszont a füst öli,
s amíg öli, a nézőket
azalatt kifüstöli…
Szeretnék már drámát látni,
– magyart, svédet, arabot –
nikotintól mentes, tiszta
levegőjű darabot!
Mert mi lenne, ha a néző,
ki a füsttől ma kába,
olykor egy kis kultúrát is
szippantana magába…?!
(1966)
Szerkeszti: Bölöni Domokos
Pusztai Péter rajza