Az elbocsátáshoz még el kell zarándokolni az új telephelyre, mely unokám lehetne, olyan új, olyan fiatalos. Elektronikus jelképek veszik körül, mint az ismeretlen adat emlékművei. Halkan szétsuhanó üvegfalak, nagy hatalmú rendészek, vendégkártya, beeresztő csillag. Kedvesen elém siet a hölgy, aki majd végleg kiiktat. Elsorolja lehetőségeimet, mint jogaimat a szélesvásznú detektív. Nem nyúlok golyóstollamért, nem írom alá, mintha csak jogom volna hallgatni. Aztán kimegyek minden meghatottság nélkül, hiszen a telephely sosem volt a munkahelyem. Pázsit, drótkerítés. Alacsony égen szennyes felhők kúsznak, fölöttük néha megjelenik egy lökhajtásos repülőgép. Húzza a csíkot, akárcsak én. A tűhegynyi pilótára összpontosítok: nálam csak fiatalabb lehet.

Budapest, 2016. XI. 3.