Levinschi Szávuly Attila verseiből / IV.

Requiem
Rád nézek, és most már elmondhatom
Soha nem fogunk közelebb kerülni egymáshoz
Érteni, hangokon kívül mást is
Érzéseket, igen
A magadén kívül is,
Nem nagy szavakat igyekeztem mondani neked,
Csak azt, amiben hittem
Már szinte sírok, mert úgy örültem valamikor neked.

 

Világok

Miközben itt vagyok valahol
Magam társasága
Önmagam
Sokáig
Világosodik
Különálló világ az ember

Vihar mosta sziget. Pont
Bezáruló körök mögött
Arcokon
Még akkor is, amikor melletted áll valaki
Barátsággal: nő
Valaki aki kedves
Szeretteid
Igen így van
Mert képe a falról néz le rád
Vagy melletted, nézi egyedülléted.

Minden ember egy világ
Amihez közeledik más ember világa
De mégis
Különálló világ az ember

 

Örvény

Koncentrikus körök közepén
Létezel valahol,
A semmi életre kél
Agyadba hatol, testedbe
Elringat az öreg karosszék
Nyikordul az ablak a szélben
Koppanó esőcsepp
Falakról ordít a magány
Vagány
Bezárul egy arc
Az ég alja dördül, a kapu kitárul
És látod árnyát közeledni valakinek
Négy útjelző tábla
A semmibe kilépve
Karöltve
Kezdődő szerelem

 

Pillanat

Csak a pillanatot megfogni
Érezni, hogy jó
Fáj, ha tovalebben
Vagy nem is volt
Csak képzeletben jó

/Közli: Szente B. Levente/

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ