A nagyszerű Hofi Géza kezdte egyik kabarétréfáját úgy, hogy a színpadra berohanva önfeledt boldogsággal kiáltott fel: Hurrá, Deutsch Tamás leérettségizett! A politikus akkor már javában miniszter volt, a lelkendező bejelentés érthető módon váltott ki tehát viharos tapsot.

A román parlament kapcsán szinte naponta idézhetnénk Hofit. Most is kísértetiesen emlékeztet tréfájára a Tisztelt Ház jogi bizottságának ama döntése, amellyel nagy gaudium közepette elfogadta az átvilágítási törvényt – alig húsz évvel a rendszerváltás és a Temesvári Kiáltvány után (amelynek híres nyolcadik pontja már akkor is éppen arról szólt, ami kései „utódjának” a lényege).

Két évtizednyi megfeszített politikai vagy szerteágazó üzleti, netán magas rangú köztisztségviselői tevékenységük után lám, most mégis csak ütött nekik az óra: retteghetnek a volt nómenklatúristák, pártfejesek és -aktivisták, propagandatitkárok, civilegyenruhás kékszeműek, nagynemzetgyűlési kézemelgetők, néptanácsi elvtársak, „kommonista” ügyészek, bírák – már aki még él közülük ennyi idő után. Az egykori nómenklatúra közéletből való kitiltását immár huszadik éve következetesen követelő egykori forradalmárok, civilszervezetek tagjai pedig felszabadultan ünnepelhetnek – már aki (lásd, mint fentebb).

No persze, azért nem eszik olyan forrón az átvilágítási kását sem, és nem csak azért, mert azon még a képviselőházi plénumnak is át kell rágnia magát, de amiatt sem, mert az érintettek java része már a nyugdíjkorhatárhoz közeledik, vagy túl is van rajta, így aztán törvény nélkül is előbb-utóbb visszavonultak volna a nyugodalmas jóléti semmittevésbe, ahonnan egyébként a törvénytervezet jóvoltából röpke öt év után akár vissza is térhetnek a közéletbe. A jogszabály megfogalmazóinak arra is gondjuk volt, hogy „tartalékállományba” helyezésük ne hirtelen következzék be, stresszelve a szegény „voltakat” – akikről ugye, vagy jót, vagy semmit; választott tisztségeiket ugyanis mandátumuk végéig megőrizhetik, a kinevezetteknek pedig kilencven napot kapnak, akár ahhoz, hogy mindenféle visszaélés nyomát eltüntessék, akár pedig ahhoz, hogy utolsó erőfeszítéssel lenyúljanak még minden lenyúlhatót. A demokrata liberálisok jóvoltából pedig párt- és szekus elvtársék zavartalanul megmaradhatnak a területi kormányügynökségek vagy a minisztériumok igazgatói székében. Cserében viszont nem lehetnek például községi helyhatósági tanácsosok. Ez aztán a kitolás!

Mindezek után a törvényszöveg ismeretében könnyen megérthetjük, miért is olyan csavarintos a paragrafus ábrája.