A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműködővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá…
A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár szerint így foglalható össze annak története, ahogyan jelentéktelen majmokból a világ uraivá váltunk.
Dőltem és borultam a kacagástól. Ez a történelmi görbetükör harsányul, pimaszul, provokatív és igaz.
“Adj minél több adatot és én annál hatalmasabb leszek” – üzeni a születőben lévő Nagy Adat a jövő emberiségének.”

Kerekes Tamás

Animus Kiadó
info@animus.hu
www.animus.hu

„Rousseau és követői arról próbálnak minket meggyőzni, hogy az érzéseink, vágyaink a legfőbb vezérlő elv és az egyén szabad akarata a legfőbb hatalom. Ezt azonban a tudomány megcáfolja. Érzéseink nem valami magasztos, spirituális emberi értékek, hanem csupán biokémiai folyamatok, amit minden emlős és madár használ annak érdekében, hogy gyors döntéseket hozzon túlélése és szaporodása érdekében” – relativizálja a humanista gondolkodást Harari. Bár elismeri, hogy az emberi agy komplexitása tiszteletre méltó és segített is kihozni minket a vallások hatalmából, de úgy véli, többé már nem hatékony önmagunkban bíznunk. Van ugyanis, aki már jobban ismer minket önmagunknál, ez pedig nem más, mint a “Nagy Adat”, a jövő mindentudó központi hálózatának az eszméje.

Dataizmus

“Egy hatalmas rendszer részeivé váltunk, amit senki nem ért igazán. Minden nap megszámlálhatatlan e-mailt írok, telefonhívást kezdeményezek, cikkeket publikálok, amire aztán még több választ kapok hasonló bithalmazok formájában. Személy szerint kezdek elveszni ebben a nagy rendszerben, amiben több milliárd ember és komputer adata kering és kapcsolódik. Időm sincs átlátni a dolgokat, mert amúgy is folyton e-maileket írogatok. Ez a könyörtelen adatfolyam új fejlesztésekre kényszerít minket, amiket már senki nem lát egyedül, nem is értjük, de még csak fel sem fogjuk azokat emberi aggyal. De vajon miért is akarunk mi mindent érteni? Hisz, a mi dolgunk valójában csak annyi, hogy gyorsabban válaszoljunk az e-mailekre.” Harari szerint az olyan társadalmi konfliktusok, mint a melegházasság kérdése mögött is a korlátolt emberi érzések állnak: „Az ellenzők minden elérhető kamerába, mikrofonba csak azt hajtogatják, hogy egy melegfelvonulás – mondjuk Jeruzsálemben, a Szent Városban – sértő a számukra, és elvárják, hogy tiszteljék az érzéseiket.” A Bibliát Harari állítása szerint csupán egy szűk papi réteg írta évezredekkel korábban, mégis az erre épülő érzelmek dominálnak bennük az adatok és a tények helyett. Úgy véli, amíg az emberiség nem lép tovább, addig nem lesz béke és harmónia, mert „ami neked jó érzést okoz, az nekem rosszat, így pedig sosem jutunk dűlőre. A Nagy Adat tud egyedül helyes ítéletet hozni, rá kell hallgatni” – vonja le a konklúziót.
A dataista világnézet pont ezért nagyon vonzó a politikusoknak, üzletembereknek meg a felhasználóknak, mert forradalmi technológiákat és egy új erőt hoz be a problémák megoldásába, ami a történész szerint már-már messianisztikus kort hoz el a számunkra.(vigyázó.blog.hu)
Ami gyakorlatilag az emberiség, vagy hát inkább az emberi gondolkodás története és az elmúlt év egyik legnagyobb pop-science dobása volt és azt veszi végig, hogyan formálta az emberiség alakulását a tűztől a pletykán át egy csomó tényező.
Pimaszul, frissen, provokatívan, de hatalmas ismeretanyagra alapozva írta meg a szerző a művét. Hol dőltem, hol borultam a kacagástól, noha a könyv témája komoly volt, maga az emberi evolúció, s azonbelül emberiség rövid története. A dataizmus lényege Harari szerint ugyanis az Adat láthatatlan intelligenciája, amiben pont úgy hisz, mint ahogy a kapitalisták hisznek a piac „láthatatlan kezében”. Ahogy senki nem szabályozza az árakat, mégis egyensúlyba kerülnek, úgy teremt egyensúlyt és harmóniát az adat, feltéve, ha minél többet rögzítünk belőle. Ideális esetnek azt tartja, ha sikerülne az adatfeldolgozást globálissá és ultragyorssá tenni – amihez egyre közelebb vagyunk – mert akkor az ember szerepét adatszolgáltató funkcióvá lehetne redukálni. A dataizmus három fő parancsolata így szól: Egy, ha tapasztalsz valamit – rögzítsd! Kettő, ha rögzítettél valamit – töltsd föl! Három, ha feltöltöttél valamit – oszd meg!

Harari azt állítja, hogy az olyan jól hangzó, populista szlogenek, mint: hallgass magadra, légy hű magadhoz, bízz magadban, kövesd a szívedet, vagy tedd, amit jónak látsz – nos, ezek sohasem tudnak olyan optimális döntésekre vezetni, mint amit majd a Nagy Adat közöl az egyénnel.
Rögzíteni, feltölteni, megosztani, ez az ember dolga a Földön. Ennek példájaként az egyik legklaszszikusabb és nehezebb döntési életszituációt, a házasságot vette elő: „A középkori Európában a papok és a szülők joga volt a házastársat kiválasztani, a humanisták ezt az ingatag emberi érzésekre emelték, de a jövő dataista társadalmában már a Google-t kérdezzük majd arról, kit válasszunk, Johnt vagy Franket?”

Vajon hogyan válaszolna a Nagy Adat? Valahogy így: „Ismerlek attól a naptól fogva, hogy megszülettél. Olvastam az összes e-mailed, elemeztem a telefonhívásaidat, ismerem a kedvenc filmjeidet, a honlapokat, amiket Valahogy így: „Ismerlek attól a naptól fogva, hogy megszülettél. Olvastam az összes e-mailed, elemeztem a telefonhívásaidat, ismerem a kedvenc filmjeidet, a honlapokat, amiket meglátogattál, feltérképeztem a DNS-ed és a szíved teljes életciklusát. Tökéletesen pontos adataim vannak az összes randidról, másodpercre pontos kimutatásokat tudok mutatni a pulzusodról, a vérnyomásodról és a cukorszintedről, amikor találkoztál Johnnal és Frankkel. És természetesen őket is ugyanígy ismerem, ahogy téged. Mindezek alapján, az algoritmusaim és milliónyi kapcsolatból álló több évtizednyi tapasztalatom alapján azt mondom, válaszd Johnt.”

Harari elismeri, hogy ez így nem túl romantikus, de a lényeg szerinte pont az, hogy úgy válhat valaki dataistává, és élhet magasabb létminőségben, ha „megtér” az olyan érzelemalapú döntésekből, mint mondjuk a szerelem. Persze a Nagy Adat nem kárhoztat minket ezért a velünk született gyengeségért, hiszen tudja, hogy az evolúció túlságosan belénk kódolta a „feeling” alapú megismerés hasznosságát. A döntését ezért fokozott megértéssel közli a humanoiddal:

„Tudom, hogy ez most nehéz neked, mert nem tetszik a válaszom. Én is tudom, hogy Frank sokkal csinosabb, mint John, és mivel te a külső megjelenésnek túlságosan nagy súlyt adsz, ezért titokban azt akartad, hogy Franket mondjam. Persze elismerem, hogy számít a kinézet, de nem annyira, mint hinnéd! A te biokémiai algoritmusod – ami évezredekkel korábban az afrikai szavannán alakult ki – a szépségnek átlagosan 35 százalékos szerepet szán a döntésben. Az én algoritmusom – ami a legfrissebb kimutatásokra és statisztikai adatokra épül – viszont tudja, hogy a kinézet hosszú távon a sikeres kapcsolatra csak 14 százalékos hatással van. Hidd el nekem, bár te a szépség miatt Franket választj obban jársz, ha rám hallgatsz, és Johnnal kötöd össze az életed.
Angelina Jolie a statisztikára hallgatott az érzései helyett. Ez a dataizmus lényege.A kutató a példaértékű dataista döntés mintájaként Angelina Jolie-t és a BRCA1 gén esetét hozta föl. A színésznő, miközben érzelmi alapon szerette volna megtartani nőiességét, a statisztikai adatbázisok és az arra írt orvosi algroritmusok alapján döntött, amelyek kimutatták, hogy a DNS-ében lévő speciális gén 87 százalékos valószínűséggel mutációt és mellrákot okozhat nála. Bár Jolie-nak még nem volt rákja, a döntés pedig fájdalmat okozott neki, mégis hitt a számítógépnek, és alárendelte magát a mellműtétnek.

„Bár most még nem érzel semmit, de egy időzített bombát hordasz a DNS-edben. Cselekedj most!” – szólt a dataista jóslat. A sorskérdéseken túl azonban az apró, hétköznapi választásainkba is egyre jobban beleszól a dataista filozófia. (Hetek)

A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműködővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá…
A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár szerint így foglalható össze annak története, ahogyan jelentéktelen majmokból a világ uraivá váltunk.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ