Levinschi Szávuly Attila verseiből / V.

 

Próza

Nem tudja lerázni magáról a gondolatot
Valami nincs rendben.
Mintha mozgás hallatszana valahonnan
Egész közelről
Kinéz
Senki vár rá.

 

Daphné

Megfeszült idegekkel birkózó élet
Acélhúr pendül az égen, éles
A magas régiók villáma szikrát szór
Gaia beleremeg, sárpatak könnye foly
Zeusz játszik

Hínár karok gyilkos szorításában
Furcsa, ég felé kapaszkodás,
Dermedt új-várás az élet
Megvonszolt lelkek
Öröklétű haldoklásban
Daphné sír.

 

A tehetetlenség néhány sora

Ülsz.
Szemed előtt képek sorra villan
Látod önmagad
Beszélni
Menni
Rohanni, ezernyi veszélyen
Tűzön-vízen áthatolni
Dzsungelrengetegben rejtett ezer titkot,
Új csillagrendszert felfedezni.
Előretörsz.
Már-már eléred a fénysebességet,
Az univerzum, a minden titkok határát,
Egy lány tekintete kísér világmegváltó utadon
Mindenütt
Aki azonban testet nem ölthet soha
Látod önmagad
Még ülsz.

 

Lacrymosa
/egy könnycsepp életre hívása/

Elsimuló tenger
Utóháborgása
Megrezdülő pupilla mögött,
Tejködben úszó
Emlék
Pillanat
Egy kéz közelképben
Elmerengő szemek
Langyos esőcseppje alatt.

 

Éjszakai szállást kérő

Messze futó utam
Mindig visszatérő
Vállaimon hordom
Viselem keresztem
Ajtó előtt álló
Bús szegénylegény
Elfelejtett nóták
Csöpögő ereszek
Én Istenem adjál szállást
Adjál szállást énnekem.

/Közli: Szente B. Levente/

A korábbi közlések itt találhatók

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ