Kis Pál budapesti fényképész naplója
1944.október-december

1890-ben született hatgyerekes családban. Lánya, a ma Izraelben élő Shoshanna Shofrony így ír róla: „Apám portréfotózást tanult, értett gyerekek fényképezéséhez is, amihez sok türelem kell, és jó kapcsolat a gyerekekkel. Önállóságra törekedett: stúdiót építtetett egy ötemeletes ház tetőterében. A mennyezet és az egyik fal teljes egészében üvegből készült, mert akkoriban úgy vélték, hogy a természetes fény jobb megvilágítást ad, mint a reflektorok vakító fénye. A stúdió szép és tágas volt, a kor legmodernebb fényképezőgépeivel felszerelve, a várószobában kényelmes fotelek […] és persze sok játék a fényképezkedni jövő gyerekek számára. A kliensek [apámnak] nemcsak művészi felvételeit élvezték, hanem barátságos modorát és a kellemes légkört is.”
Kis Pál, aki egy időben az Operaház fényképésze is volt, legnagyobb szakmai sikereit az 1920-as években aratta: 1921-ben az Iparegyesületi Kiállítás nagydíját kapta. Az Országos Fényképész és Rokonipari Kiállításon, a városligeti Iparcsarnokban az egykorú beszámoló szerint „nagy feltűnést keltett Kis Pál gyűjteményes kiállítása”. 1927-ben a Nemzetközi Fényképészeti Kiállítás bronzérmével jutalmazták, 1928-ban az Országos Kézművesipari Tárlaton elnyerte az ezüstkoszorús mester címet. A harmincas években sok híres színész és író is megfordult műtermében: Rátkai Márton, Rózsahegyi Kálmán, Törzs Jenő, Erdős Renée és Ignácz Rózsa portréit készítette el – ezeket a képeket ma a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi. „Műtermi fényképezőgép sorozatos pillanatfelvételekhez” címen 1930-ban iktatták találmányát a Szabadalmi Hivatalban. Különböző fotográfiai technikákat próbált ki, brómolajnyomatokat is készített. „Született tehetség volt a képzőművészetek terén”: festett, kerámia- és gipszportrékat készített, ezenkívül autodidakta módon csellózott. Festményei a húszas években kiállításokon is szerepeltek.
Kis Pál és munkatársai, 1930 (a bal szélen Tamásy Sándor, középen áll Kis Pál, mellette Schön Margit – a másik két személy ismeretlen. Fotó: Kis Pál, dr. Tamásy Sándor tulajdona
1944 nyarán a Király utcai házból csillagos ház lett. A műteremlakásban is rengeteg ember zsúfolódott össze. A nyilas hatalomátvétel után, októberben a házban maradt férfiakat munkaszolgálatra hurcolták. Az akkor 54 éves Kis Pál néhány hétig Pest határában ásta az árkokat, aztán egy alkalmas pillanatban, nagy lélekjelenlétről téve tanúságot, fogta magát és megszökött. A munkaszolgálatban vécépapírcsíkokra naplót kezdett írni, amelyet ceruzarajzokkal illusztrált. A napló fennmaradt szövege az eseményeket igen árnyaltan, irodalmi igénnyel írja le és kommentálja. Egy idézet: „Az üzletek még zárva voltak, végigmentem az Üllői út pár mellékutcáján természetesen közelítve az otthon felé […] az Orczy út felé villamosra szálltam – átszállóval jöttem a Keleti felé, onnan a 46-osra, majd a 10-esre szálltam. A villamosból figyeltem a kapunkat. A csillagos házak kapui mind zárva vannak. Haza nem mehettem, de nem is lett volna tanácsos. És valami mégis húzott hazafelé, ösztönösen, szinte tudat alatt. A tízes ott siklik el a kapunk előtt. És a villamosról állva néztem a cégtáblámat a vékony betűs, elegáns, minden feltűnést kerülő feliratot: »fotó Kis Pál«, és láttam a kirakatképeimből is párat… Aztán elsiklott a villamos és vitt tovább tevékenységem színhelyéről, ahol 27 évet dolgoztam kora reggeltől késő estig.”
Szökése után egy darabig testvére körúti fotószaküzletében bujkált. Mint lánya írja, „érezte a közelgő véget, amely hamarosan bekövetkezett. Egy razzia alkalmával elfogták őt édesanyámmal együtt – hiába voltak keresztény irataik, férfiaknál nem csak a papírokat vizsgálták. Decemberben deportálták őket az utolsó vonattal, amely ki tudott jutni Budapestről az orosz gyűrű bezárása előtt Németországba.” Kis Pál Buchenwaldban halt meg 1945. január 24-én. Felesége sorsa ismeretlen.

Magvető Kiadó

Kis Pál Király utcai napfényműterme a két világháború közötti portréfotózás kiemelkedő műhelye volt, ahol híres színészek, írók, operaénekesek is megfordultak. A fényképészt 1944 októberében a nyilasok elhurcolták, majd néhány hét múlva megszökött, visszatért a fővárosba, és egy körúti üzlethelyiségben rejtőzött. A munkaszolgálatban és a bujkálás során írt, szuggesztív erejű ceruzarajzokkal illusztrált naplója megrendítő olvasmány: a szerző felidézi a Pest határában végzett kényszermunkát, beszámol családja és szomszédai sorsáról a csillagos házban, a szökés körülményeiről és a bujkálás napjaiban szerzett tapasztalatairól. December elején Kis Pált letartóztatták és Buchenwaldba deportálták, itt halt meg 1945 januárjában. A kézirat a háború után előkerült a körúti rejtekhelyről, ma Izraelben, a cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumában őrzik.

Kis Pál és munkatársai (1930)

A napló mellé Kis Pál legszebb fényképeiből és egyéb dokumentumokból válogattunk, a szöveget Závada Pál és György Péter írásai keretezik.

Összeállította Kerekes Tamás