„Szinte az irrealitásig megnő mindennek a súlya, ha az ember fogoly, és csak néhány levelet kap. Egy szándéktalan mondat, amely ha más körülmények között íródik, semmit sem jelentett volna, villámmá lehet, és tönkreteszi az ember életét, mint ahogy egy másik mondat hetekre melegséget adhat, noha éppoly szándéktalanul íródott, mint az első. Hónapokig tudunk tépelődni olyan dolgokon, amelyeket a levél írója már a boríték leragasztásakor elfelejtett.”
1942, Lisszabon – a város az utolsó mentsége azoknak, akik a nácik elől menekülnek rendőrökön, zárt határon keresztül, Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mindkettő megvan – reggelre azonban átadja társának. Az itt maradó, szabadságáról lemondó ember aztán elmeséli hányatott életének drámáját, egy nagy szerelem történetét, mely halálba torkollik.Szerelmének halála után azonban már nincs szüksége a hajójegyekre… Csupán történetét akarja valakinek elmondani – cserébe egy szabadságot jelentő hajójegyért.

1940 egyik nyári éjszakáján találkozik két német emigráns Lisszabonban. Másnap indul az utolsó hajó Amerikába, mellyel meg lehet menekülni a háborúzó, nacionalizmustól túlfűtött Európából, és a Gestapotól. Egyikük (útlevélben szereplő) neve Schwarz, akinek van két jegye a hajóra, valamint Amerikába érvényes vízuma. A másiknak épp erre van szüksége, de sem pénze, sem kapcsolata nincs, hogy bármelyiket is meg tudja szerezni. Ekkor Schwarz meglepő ajánlattal áll elő: a két jegyet, valamint az útleveleket egyaránt átadja újdonsült ismerősének, amennyiben az hajlandó végighallgatni az élettörténetét. Miközben a két emigránssal végigjárjuk Lisszabon éjszakai kocsmáit, tanúi lehetünk egy szerelemnek, mely egy házaspárban éled újra, hogy aztán sem a Gestapo, sem a francia koncentrációs táborok szörnyűségei ne tudják szétszakítani. Reggel, a szükséges papírcsere után, az egyik emigráns feleségével Amerikába, a másik a francia idegenlégióba távozik.

Schwarz története

Josef Schwarz Németországban, Osnabrückben élt feleségével, Helen Jürgenssel, míg Helen bátyja, Georg el nem vitette egy lágerbe, ahol alapos átnevelést kapott. Végül sikerül megszöknie a koncentrációs táborból, és átlopakodnia a német határon is. A szokásos emigráns életet éli, amelyet már ismerhetünk a szerző egyéb műveiből, bujkál Svájcban, Franciaországban. Végül a hosszan tartó egyedüllétet nem bírva, elhatározza, hogy hazatér és meglátogatja feleségét. Hamis papírjai segítségével sikerül hazatérnie és feleségével elszöknie Svájcba. Tanúi lehetünk annak, ahogyan végigjárják Svájcot, Franciaországot, megszöknek a német emigránsok számára fenntartott francia koncentrációs táborból, majd eljutnak Portugáliába. Eközben végig üldözi őket Georg, Helen bátyja. Szívbemarkoló, humanista könyv, pergő cselekménnyel, nagy váltásokkal és érzelmekkel. Párját ritkító tisztaság árad a bőven áradó mesélőkedvből.

Alexandra Kiadó

1942, Lisszabon – a város az utolsó mentsége azoknak, akik a nácik elől menekülnek rendőrökön, zárt határon keresztül, Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mindkettő megvan – reggelre azonban átadja társának. Az itt maradó, szabadságáról lemondó ember aztán elmeséli hányatott életének drámáját, egy nagy szerelem történetét. Szerelmének halála után azonban már nincs szüksége a hajójegyekre… Csupán történetét akarja valakinek elmondani – cserébe egy szabadságot jelentő hajójegyért.

Összeállította: Kerekes Tamás