Jelentés a költőkről
(Raport despre poeţi)

A költők a sorok között kegyetlen
igazságokat rejtenek el a királyról
és az istenekről;

ők a templomok kövére telepednek
és elalszanak a hűs lapokon,
vagy csak mímelik csupán,
majd a szavakat olyan sorrendbe
állítják, amilyent azok nem is pipáltak,
a szavaknak pedig egymás közt eljár a szájuk
csak úgy hevül s borzong az ember tőle;

a költők büszkék rátermettségükre,
de főképpen igen bánatosak
furcsa szomorúságuk
feltündököl akár a szentek glóriája.

A bűvészek
(Iluzioniştii)

Egy bűvésznek bármikor van egy pót-
mutatványa. Amolyan lehengerlő azokkal szemben
akik kételkednek és faggatóznak,
amiként egy zsarnoknak is mindig van
egy törvénye amivel lesújthat rád
még ha ártatlan is vagy;
amikor túlontúl nyíltan hibáztak,
mindketten egyazon szavakkal szabadkoznak,
az egyik belekezd, a másik végez egy gondolattal,
egyik birtokolja a hatalmat,
a másik csupán az illúzióját.

A faló
(Calul de lemn)

Rostélyon át nézem a világot;
páncélomban erős vagyok, már-már legyőzhetetlen,
és kérkedhetek vele
hogy csődöröm
sose nyerített föl
holmi hevülő kanca közeledtén;

erős vagyok,
mivel senki se tudja szétszaggatni
amit az eszem könnyedén kigondol,
ő pedig csuda
harci kalandok kiokoskodója;

ők azt mondják bolond vagyok –
a bolondok ők,
de többségben vannak;

ó, de szeretném, ha nyerítene egyszer
bármilyen halkra fogva
én fenyőfa paripám.

A madár
(Pasărea)

A madár rám tekintett nagy szemekkel;
én a madarat néztem, ő meg így szólt:
ölj meg;

célbavettem a fegyverrel
és meg akartam ölni;
de akkora csend honolt köröskörül
és olyan izgalom fogott el,
hogy a ravaszt hiába kerestem;

a madár rám tekintett nagy szemekkel
és rikoltozott: ölj meg, ölj meg,
furán szökdelve sürgetett –

megzörgettem akkor a fegyvert,
hogy történjen végre valami,
meglódult a szél, véltem hallani,
miközben madárrá változtam,
őhozzá hasonlítani;

meg kellett volna ölnöd, mondta ő,
mellém telepedre az ágra –
minden oly fura volt: beszéde, vallomása
és ahogy hirtelen szárnyas lettem
mint kinek nincs is szárnya.

A katona éjjel
(Soldatul în noapte)

Ma már nem divat a sebek
mutogatása: olykor jobb is
ha nem tudják, harcos voltál;

a katonának ne legyen személyisége
az eszmék táján, se logikája a tettei mentén;
egyvalamit kell neki tudnia:
az összecsapásra így is, úgy is sor kerül,
tekintet nélkül arra, részt vesz benne vagy csak hulla;
egy holt és egy élő katona közt
egy a különbség: az első megúszta
a parancsok teljesítését,
jogot nyert hozzá, hogy civillé váljon.

És mert láthatod és elmerenghetsz fölötte,
miként változtatja a parkban a holdfény az árnyak szögét
és van időd másra is emlékezni,
azon töprengsz, kísértet volnál-e
vagy civillé lettél mióta leszállt az éj.

Egyes számban
(La numărul singular)

Csöppet sem könnyű ötven
esztendő távolában élni
születésed napjától –
méghozzá egyes számban –
amikor minden gond
a többes szám felé sodorná
a napi kényelmetlenség-adagot;

itt nincsen szó fejlődési rendszerekről,
inkább állapotról, melyben a beszámíthatóság
képtelen velünk tartani és bennünket óvni,

de egyáltalán nem rettegek,
inkább csak szorongva beletörődök –
létemet törvények kertelik
amelyek nem zárják ki a megalázást, a képmutatást, a szorongást,
a fenhéjázást, a gyilkos szándékot;

titokzatos énem pöröl velem hogy hiányzik
belőlem a szenvedély kilépni e téveteg életből,
de én nem születtem hősnek
se politikusnak – inkább legyek gyöngéd és gyalázatos
saját magammal csupán.

Vadászat, ezüst agyarral
(Vânătoare cu colţi de argint)

a vadászat nem holmi puskás egyének kiváltsága,
a vérbeli vadász zsákmányát kémleli
amíg fölfedi gyöngéit és erényeit,
amíg magában legyőzi a rettegést;

majd, ha közben föl nem falták,
más érzelem felé fordítja figyelmét.

Tanulságok
(Învăţături)

Megtanultam pár egyszerű dolgot:
nem muszáj az öklödet ráznod,
szelíden is lesz ellenséged elég;

nem kell kiáltanod,
a hallgatás akár üvöltés is lehet;

nem kell látnod és tapintanod,
a megérzés sokkal mélyebbre hatol;

nem tévesztheted el az utat,
csakis a szívedig.

szellemvitorlás
(fregata nălucilor)

akár egy templom míves aranya
szédítően pompás
a tenger felől repülve érkező
szellemvitorlás

égi térképek jelölte útjain
nincsen találkozás,
úgy látszik, célját feledtette a halk
tengerringatás

a sűrű sötétség szelíd hullámain –
előtör a mélyből
letűnt századok üvöltő jajszava
vakító fényből.

Feed-back

Bármely lény
születése
gyakorlat a feltámadáshoz.

Jelenet a természetből
(Scenă în natură)

kevés a szó és kevés a szín
egy szomorú szertartáson;

aszkéták vagy megszállottak nyűtt arcú serege,
visszaszármaztatjuk az istenségnek a teremtés egy részét;

a halottak elföldelése
nehezebb bármely ütközetnél;

a papi hang tompán cseng,
egyetlen lelket sem sebez,

a csipkézet öblének teljességéhez
egyedül Szókrátész konyított valamit

és az ágon gubbasztó vénséges hollók,
akik a kegyeletsértést látva látják.

Cseke Gábor fordításai

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ