Írtam egy oldalt a Cetli regénybe. Élem az életét. Alakít valaki vagy valami, mert vagyok. Találkozom emberekkel, eseményekkel. Adva van körülöttem minden. Teszem a dolgom, élem az életem. Boldog vagyok, ha szeretnek. Boldog vagyok, ha szerethetek. Minden megváltozhat, ha felfordul kanyarban az életem, szakadékba torkollik utam.

A Cetli regénynek van egy második oldala is. Álomutazás lehetne címe. Egyszemélyes utazás művészetemben: a jelen érintésével a múltból, a jövőbe visz. Érzelmileg megérint, az értelemhez is szól. Tettre buzdít és cselekvésre késztet. Lelkemet a szép és az elegancia érinti. Ó, jöjj múzsa, művészetem nagy szerelme, ha már nevembe írtad nevedet, győztesként fogjunk kezet a földanyával.

A Cetli regény harmadik oldalát is megemlíthetem. Élem életem. Éltet a poézis. Éltetnek a színek. Segítségemre siet a játékláz öröme. Döcögve haladok, kelepcébe csalnak a piszlicsárok, apadni kezd a játékláz öröme, de nem hagyhatom fölborulni eszményképem.

Őrzöm a Cetli regény többi lapjait is: a sziporkázó ezüst hajnalt, a kölcsönkapott keresztet, a valóságból kilépő pillanatot, az emberi sorsnak csapongó játékát, a szenvedély hevületében úszó mámort. És mindezekben Téged megtalálhatlak. És, ha megtaláltalak, űzzük el a piszkos képet a szürke égről. (2016. november 19.)

Forrás: Vár-Lak