Holló tépte felhőrongyok vére
fekete tollát fosztja az idő
angyalok sírnak a csattogó szélben
törtszárnyú csodák verdesnek ritmust
éjbe zárkózott ablakokon

vetélt álmaink gödre a sötét november
nyarak bűnét vezeklő cella e vályogvilág
őrzőink elbukott szégyene kullog a végtelen úton
hosszan a tegnapok visszhangzó macskakövén
virradat nélküli reggelre ébrednek
újra a fák.

1. Marianna:
   2016. november 20. 07:51

   Nagyon tetszik! Örülök, hogy olvashattam!