Elmúlt a nyár. A nagy kirándulások, a tengerparti lubickolások már csak szép emlékként élnek. Ki gondolná, hogy a székelyvarsági Balázs Izoldának nem a tengerpart, nem a későn kelés, a lustizás hiányzik ezekben a napokban. A 8 éves kislány leginkább azt sajnálja, hogy számára vége lett ai idei pásztoréletnek.

Meg vannak fogyva. Meg vannak fogyva a marhák – mondja egy idős bácsi.

Kora reggel Székelyvarságon, azon az udvarhelyszéki tanyán, amely akkora területen fekszik, mint Bukarest.

Ő pedig Izolda, a kis tehénpásztorlány. Mint általában, most is fél hatkor kelt, fél hétkor pedig már édesapja oldalán úton a legelők felé a csordával.

Amelyik ott el van fordulva Zsiráfnak hívják, ott a szélén pedig Vezérnek – mondja a kislány.

Izolda mind a 98 tehenet ismeri név szerint. A kislánynak rengeteg „pásztorélményben” volt része.

Izoldának csordaőrzéssel telt a vakáció. Na nem azért, mert elkelt a segítség édesapjának, hanem, mert kedvét lelte benne. Mint kiderült, Izolda igencsak bátor teremtés. Tisztában van vele, hogy a környéken bármikor megjelenhet egy medve, vagy egy farkas. Épp azt meséli, hogy a vadállatok hogyan végeztek a környék kutyáival.

Miszter Dénesnek hívták az egyiket, amelyiket megölte a farkas. A másikokat nem tudom, hogy hívták – mondja a pásztorlány.

A pásztorkodás mellett főhősünk másik kedvtelése a könyvforgatás. Mindig lapul egy tarisznyájában.

Otthon vannak könyveim. Kilenc könyvem van, s azok mind olvasnivalók. Még vannak öt kicsi imakönyvem, s még egy nagy. Ekkora így – teszi hozzá Izolda.

Igaz a legelőn kevés idő marad az olvasásra, hisz a tehenekre kell koncentrálni.

Ez a tehen Gyöngyös, az amelyik mejen kifelé… Gyöngyös hé… Elé kell menjek, mert ezek elmennek… Gyöngyös hé – nógatja a kislány a tehenet.

A fáradhatatlan kislányt meggyőzzük, üljön le velünk egy szusszanásra.

Kell segítsek édesapámnak, mert más nem tud segíteni. Nincsen kutyája se, csak van egy kicsi kutyája, de az sem ér már semmit. Csak amikor kedve van, akkor ugat. Azt kell csináljak, hogy itt a szélén meg kell álljak, amikor kell, máskor pedig hátul hajtsam, máskor pedig ott az oldalánál meg kell álljak, hogy nehogy bemenjenek a ciherbe. S azután, ha valamelyik vissza megy, utol kell valahogy érjem s visszatérítsem. Hogy menjenek vissza, hí vissza oda ne, és ha leakarnak menni, akkor es azt kell mondani, s mikor lefelé kell menjenek, akkor hí le oda ne, azt kell mondani. Szeretek a tehenekkel járni, mindennel szeretek lenni, csak az a gond, hogy rosszalkodnak, mennek bé a ciherbe. Egyetlen egy bántott volt, de akkorát üttem a homlokára a kövekkel, hogy azután úgy fél tőlem, mint egy nyúl. Nem szabad elfáradni, me hazafelé még nagy az út Tisztásig – mondja el Izolda.

Izolda csak mesél, és mesél. Mint megtudtuk, medvét csak a kishúga látott, aki azóta nem is mer a tehenekkel járni.

Időközben megérkezett az édesanya is az ebéddel. Elmondta, hogy Izoldát szinte lehetetlen otthon tartani. Mint kiderült, nem csupán a tehenek nyelvén ért, sok titkát ismeri erdőnek, mezőnek, legelőnek.

Édesapám mondta, ha sárga feje van, akkor ne szedjem le. Ha kék feje van, akkor leszedhetem, mert kék hátú akkor. Ez fehér hátú, és ez nem jó. valahol bennebb es kell legyen az a másik gomba: róka. Itt van ne, lássa-e a rókagomba. Levegyem-e? Az alja ilyen s a háta ilyen. Így néz ki igazából az őszi róka – tette hozzá a kislány.

Hát… így telik el egy nap a tehenekkel. Lassan beesteledett, a csorda hazafelé indul.

Majd új nap virradt a Balázs családra,mégpedig az iskolakezdés napja. Üröm és öröm is vegyül a reggelbe. Izolda várta ugyan az új tanévet, ám tudja: ezzel idén lejárt számára a pásztorkodás ideje… irány az iskola…

Fábián Kornélia, Dakó István, Fancsali Levente
Duna Televízió, TÉRkép

http://www.erdely.ma/mozaik.php?id=75602&cim=egy_nyolc_eves_pasztorlany_hetk

1. demivanna:
   2010. november 3. 10:34

   Én sajnos csak ennyit látok a kisleánykából, s ha valaki a Frici linkjére kattint a hozzászólásában, talán neki beindul a mozgókép… nekem csak a fotó és a szöveg jött elő – hiába, a tekknika inkább férfiemböröknek való…!
   Másrészt el lehet könyvelni, hogy több videó nem kerül a Káféra, se zene. Se jó zene, se rossz zene – merthogy ez MŰHELY, s az oda nem való – tudtuk meg nemrég. Ha hamarabb tudjuk meg, eddig se lett vóna.
   Akinek nem tetszik Cohen, nem muszáj hallgatnia. Engem inkább az idegesítene, ha folyton Lagzi Lajcsiba vagy egyéb mulatós nótába botlanék a Káfén. De a legjobb muzsika, magam is vallom: a csend.
   A Duna Tévé pedig hálás lehet a reklámért.

2. Cseke Gábor:
   2010. november 3. 11:01

   A videjó előjön, hogyha lemész a cikk aljára. Annak a végén bújik meg a videjó – és az ördög. Na, ottan lehet nézegetni a kicsike lányt.

3. Cseke Gábor:
   2010. november 3. 11:04

   Különben azokat a videókat nyugodtan ki lehet dobni, Cohent vagy nem Cohent, nincs kőbe vésve semmi. Csak jelezni kell mindigm, hogy mi nem tetszik, vagy nagyon nem tetszik, s akkor a kihajítás megfontolás tárgyát képezi. Így van ez minden rendes háznál.

4. demivanna:
   2010. november 3. 11:07

   Nekem nem jön elő a film, már nyomogattam ott alul is nekije… mégse jött!:-))) Az lehet a bibi, hogy nekem nincs meg az illető programom a gépen, ami elindítaná – volt már ilyen.
   A Youtube-okat látom. De így is elolvastam a szöveget, nem maradtam le róla.

5. Elekes Ferenc:
   2010. november 3. 13:03

   Nekem akkor is előjön a „videjó”, ha a cikk címe alatti VIDEO-ra kattintok. De én senkire nem erőltetem, hogy nézegesse a „kicsike lányt”. Az az én magánügyem (úgy veszem észre), hogy szorosabb rokonságot érzek iránta, mint az egész jútub iránt. Mert ugye, mit keres itt egy székelyvarsági tanya ? Semmi művészet nincs benne, semmi fényesség, semmi rafinéria.
   A cigányprímás is azt mondta, mindenki a maga bandájával…Elnézést kérek, ha valakinek fölsértettem volna a lelki világát, csakhát mindegyre eszembe jut Tiborc :
   Hahogy panaszkodni akarunk, előbb
   meg kell tanulnunk írni; mert az illy
   szegény paraszt az úr elébe nem
   mehet be többé – úgy rendelte Béla
   király, s merániak hasznát veszik –
   hisz öszvekarmolázná a szegénynek
   patkója a szép síma padlatot!

6. demivanna:
   2010. november 3. 14:51

   Na, megvan a titok nyitja – mondtam én, de nem hitte senki… mér nem hisznek nekem, kérem szépen??? Otthon nem láccik a videjó, a munkahelyemen láccik – viszont itten kussolni köll, és nincs hang – tehát nem hallom a szöveget, csak látom a teheneket meg a kislányot hogy mennek. Ez van, eztet kell szeretni.
   És Frici bácsi csak pöfögjön, mint a gőzmozdony. A kislány aranyos, a sztori is. Miért kell mindig rúgni egyet? Miért kell csúfondároskodni, a művészeteket belekeverni a tehenekbe? És a teheneket a művészetbe meg Tiborcába? Mellesleg nemsokára jönnek a művészi tehenek is…!!! Mer ilyen ez a Káfé: minden van benne. Még juhcső is!