Két üzletember beszélgetett az utcasarokban. Lajosnak, az egyiknek viszonylag jól menő állatkereskedése, a másiknak Zolinak nagyon sikeres számítógép kereskedése volt.
– Azért irigyellek téged! – szólt Lajos
– Nincs rá okod!
– Még hogy nincs? A háziállatokat alig viszik! A számítógépet a mai világban meg úgy, mint a cukrot!
– Na azért az üzletemben tudod elég sok használt számítógép is van!
– Na és? Azokat talán nem viszik?
– Azok túl olcsók!
– Á! Örülhetsz a boltodnak!
– Örülök! De egy új számítógépes berendezésnek még jobban örülnék!
Hirtelen közeledik Zsolt, a zsidó könyvesboltos, látomásból ismerte Lajost.
– Szia Zsolt! Hogy megy a bolt?
– Á! Ma négy vevőm volt összesen!
Lajos úgy tett mintha nem lepődött volna meg. A szíve mélyén sajnálta a srácot.
-Normális ez a Zsolt? – kérdezte Zoli. Könyvesboltot vezet ilyen forgalommal.
– Ne bántsd őt! Ő egy zsidó srác, irodalommal is foglalkozik ha jól tudom, szereti a könyveket. De saját vállalkozása van, nem állami a boltja.
– Hát gondoltam!
– Tulajdonképpen azért csinálja, hogy ne otthon üljön!
– Azt hittem a zsidók rutinosabb kereskedők!
– Nem lehet általánosítani. Egyébként ha valaki ha zsidó, ha nem, könyvekkel kereskedni manapság kemény dió. Szóval nehéz ügy.
– De minek csinálja ha nincs forgalma?
– Nem tudom! Talán máshoz nem ért. Mondom hogy szerény srác, ilyen rendes fiatalember még nincs itt a környéken, amilyen ez…
– Azzal nem is sokra viszi…
– Miért? Legyen törtető, pénzéhes gépezet? Akiben egy csepp gondolat és érzelem sincs?
– Nem ezt mondtam! – szólt Zoli. De egyébként megérdemli.
– Micsoda? Megérdemli? Ja, szóval te utálod a zsidókat!
– Mindig az ő kezükben van a pénz, legalább ez a fiú majd megtanulja hogy lesz kivétel!
– Micsoda faragatlan bunkó vagy!
– Na nekem mennem kell!
– Menj is, de többet barátodnak ne tekints!
Majd szó nélkül magára hagyta Lajost.
– Az ember valóban nem változott. Még szűkebb baráti körben sem. Mit ártott neki az a zsidó legény?
S többet szóba sem állt Zolival…