Levinschi Szávuly Attila verseiből / VIII.

Körön kívül

Míg gyermek az ember álmodik
Minden gyermek álmodik
Míg gyermek vagy álmodhatsz
Virágos rétről
Varázserőről
Csodás mesevilágról
És még szerelemről is,
Kívül a körön
És már alig várod, hogy felnőj..
Mert olyan jó a felnőtteknek
És annyi mindent szabad
Hogy elszáll az álom
Azt nem tudod
De nem is az a fontos
Hanem az,
Hogy mi van, ha megmarad
És botladozol élesre fent valósághatárokon
Belül a körön
Miközben dühödten néznek rád
Azok,
Akiknek elszállt már
Mint egy ősi korból fennmaradt kövületet
És ellenségeid az égig nőnek
/ a fák nem nőnek az égig csak/
Egy vasketrecet adjatok
Bilincset
Vagy amit akartok
Ki kell rúgni a társadalomból
Veszélyes lenne a rendre
Ugye,
Kurva nehéz együtt élni vele
És felborít mindent
A szépen beállított értékrendet
Nézd, ez egy pillangó
Butterflly,
Vagy ahogy akarod
Meglebbenő hajfonat a szélben
Kihalt folyósón szállongó pór
Lábad nyomán
– Miért nem látod –
Akármi,
Úgy szeretném megmutatni,
Vagy egy jó nagyot köpni
Ha kell,
Milyen hippi,
És álmai vannak,
Álmai,
Csak nem Pinkynek hívják?

/Közli Szente B. Levente/