Buda Ferenc: A vétkeim hatalmasak

A vétkeim hatalmasak,
ezért csücsülök itt benn,
s nem szabadulhatok, hacsak
jövő csütörtökig nem.

Veszélyes verseim hamar
ügyészi kézbe mentek,
s megtettek miattuk magyar
hazámban idegennek.

Most itt ülök a zár alatt
és néznék ki a napra,
ha őröm, e hitvány alak
kitekinteni hagyna.

De mindezért csak köszönet!
Kutya legyek, ha félek,
hogy nem nyújt senki majd kezet
ily börtöntölteléknek.

*

Tehén tőgyéből csurrant fellegek
habját himbálják sajtárkék egek.

Időnk szalmája hull a földre lassan,
a dolgom az, hogy szálra számolgassam.

A felrúgott fejőszék rendje dűl
a lenti tájra menthetetlenül.

Homályos hétfőn s falfehér vasárnap
hátratett kézzel ballagunk a nyárnak.

A létünk csak egy számadat, szerény,
a történelem vegyi képletén.

Közös bajoknak szalmazsákján fekszünk,
meddőn vitatva tény-okozta vesztünk,

s mert fogva tart a hetyke hatalom,
vesztegelünk a hűvös oldalon.

A szabad térbe messzinéz az ablak,
s mi csak álmunkat mondhatjuk szabadnak.

Pedig az is a rabsághoz kötött,
homokkal-földdel homlokig födött.

Forrás: Hatalmam: nyugalom. Összegyűjtött versek és műforditások Közeli és távoli rokonoktól. Magvető, 1992. DIA

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ