Előbb eltávolitotta  a körülötte állókat. Komáját elküldte halászni, Malackát olvasni, Kismalacot, menjen korcsolyázni, hiszen tél van, hó van, a jókedv magától megjön.
Majd hogy egyedül maradt a szobában, a kisszéket a szoba közepébe helyezte, s a kasztenből elővette apja tükrét. Azt, amivel borotválkozni szokott, mert az kinagyítja a részleteket. Talán a gondolatokat is.
Akkor leült, lehunyta a szemét s úgy hunyva, bemondta magának:
„Na, Vadmalac!”
Kézbe vette a tükröt, még mindig behunyt szemmel, és… nem mert szembenézni önmagával.

Forrás: Lenolaj.hu