Sándor József a Benedek nevet nem viselte, se hideget se meleget nem hozott, de nem is vitt. A kedvét az vitte mindig el, hogy álmait nem tudta beteljesíteni.
A kisebb tervei néha még be-beugrottak.
A nagyok soha.
Eleddig.
Később meg ki tudja?
De van-e ideje a várakozásra?
A fejére suppanhat egy tégla, kámpec, s oda a tervei.
Építkezésekből nincs hiány, főként a legújabb lakótelepen. ahol egy picit éppen közelebb került az egyik álmához.
Világéletében szeretett volna egy házat, udvarral, pincével, s olyan padlással, ahol a füstölt szalonnák mellett ott lógnak a kolbászok is.
Merész és ínycsiklandozó álom.
De csak álom. Egyelőre.
Sándor József elvégezte az egyetemet. Kihelyezték. Jutott neki egy garzon, de se udvar, se pince, se padlás, se kolbász.
A garzont megvehette, havi törlesztéssel.
Aztán eladta. S vett egy kétszobást.
Havi részletekre. Pincéje, padlása most se volt, de nagy erkélye, terasza már igen.
Beüvegeztette.
Így lett egy kis udvar, pince, padlás. Csakhogy az erkély a negyedik emeleten feküdt, napos oldalon. S főleg nyáron, 40-50 fokok is lettek rajta.
Egy évszakon át, szinte három hónapig hőalagútként működött.
(El)vett egy nőt. Nem havi részletre. Törlesztés nélkül. Édes kettesben. Amiből aztán édes hármas lett. Meg a tolatás. A negyedikre, hárman kellett fel- és letolatniuk.
Aztán hirtelen lett belőle VALAKI.
Ketten álltak a konyhába és elhangzott a viccbeli napiparancs:
– Valaki kéne hozzon egy fél kenyeret.
Igy lett Jóska Valaki, napi több alkalommal.
Indulás előtt a budiban kiszámolta: az apróból még futja egy sörre. Mégis csak érdemes valakinek lenni.
Elmenent, a bevásárlás örök harcmezejére.
Bevásárolt.
Következett a jól megérdemeltsör. A kocsma előtt Bingo jegyárus szólitotta le, iskolatársak voltak valamikor. Dumáltak. Az illető rásózott egy jegyet.
Oda a sör!
Életében sose hazardirozott, talán ez most belefér. Otthon majd bekap egy fröccsöt.
A tévében este a Bingo nyerőszámokat is bemondták.
100 millió lejt nyert.
Állam bácsinak odaadta a neki járó részt, a többit felhajigálta a szobában. Rugdosta az aláhulló pénz kötegeket, seperc alatt pénztengerben tapicskolt. Majd párjával együtt összegyűjtötték, megszámolták és vettek egy háromszobás lakást.
Hőalagút nélkül.
Felvonó vitt fel mindenkit. A hetedik emeletig.
A terasz kicsiny volt ugyan, de kapott egy valódi pincét, ami az elején csak akkora volt, hogy ki se tudott benne nyújtózni.
Aztán a szomszéd pincetulajdonos elköltözött.
Kétszeresére nőtt a föld alatti birodalma.
A befőttesüvegek jobbra, a prívát zóna balra. Elválasztó hálót is épített közéjük Elfért ott még a boroshordó, a kemping asztal, két szék.
Már csak az udvar és a padlás hiányoztak.
De a pincében lógott ám kolbász, szalonna, sőt még egy savanyúságos hordó is befért oda.
Jó volt este lemenni a szomszédokkal, ezt-azt kóstolgatni, meg dumálni. S ha nem csúszott a bor, csak letörtek egy csöppet a kolbászból, nyestek egyet a szalonnából.
Évszaktól függetlenül olyan hűvös volt a pincében, hogy jégkocka sem kellett a borba. Kiderült, hogy mindenkinek lett családi hőközpontja, így a távfűtést kikapcsolták, a pincékben nyugalomba vonultak és kihűltek a hővezetékek. A hőmérséklet kerek 10 fokot esett.
Sándor József, bár nem volt Benedek, element egy kis meleg után: sorsjegyet vásárolt, hátha nyer annyit, hogy legyen valódi pincéje, padlása, saját udvara, hogy a szalonnáról és a kolbászról ne is beszéljünk…